Üzenem… 2.

WCdeszka_2

Reklámok
Kategória: Csak úgy... | Címke: , | 2 hozzászólás

Vigyázat, ugrom!

Az élet állítólag egy csodálatos dolog, mint ahogyan csodálatos dolog az igen kitartó légy is, aki éppen a tízezredik agyrázkódást szenvedi el, miközben fejjel nekirepül a tisztának egyáltalán nem nevezhető ablakom üvegének. Mivel a légy fejében bizonyos számú agyrázkódás után már maradandó károsodás lép fel, igen nagy a valószínűsége annak, hogy soha többé nem talál ki ebből a lakásból és így együtt fogunk megöregedni. Baromira idegesít, ahogy a hülye feje kopog az ablakon, de lusta vagyok feltápászkodni a kanapéról annak érdekében, hogy egy jól irányzott ütéssel átküldjem a másvilágnak azon részére, ahol a szétlapított legyek tartózkodnak a haláluk után. Az élet, mint mondám egy csodálatos dolog, ellentmondani látszik azonban ennek a kijelentésnek az a tény, hogy az elmúlt néhány hétben a rémisztően szar időjárás és egyéb igen kedvezőtlen tényezők következtében erőt vett rajtam a „depresszió” elnevezésű igazán kitűnő tüneteket produkáló pszichiátriai rendellenesség. A pontos diagnózist akkor állítottam fel, amikor egyik reggel kimentem a konyhába kávé készítés céljából és egyetlen tiszta bögrét vagy kanalt sem találtam a művelet elvégzéséhez, mert nevezett tárgyak egytől-egyig a mosogatóban tornyosultak, további erősen szennyezett edények társaságában. Mikor a szobából kifele jövet átestem egy földre dobált hatalmas ruhakupacon, akkor feltámadt bennem a balsejtelem, miszerint valami nincs teljesen rendben a személyem körül, de a nyilvánvaló tény, miszerint nem mosogattam már legalább egy hete, határozottan meglepett.

DirtyDishes

Miután bámészkodtam egy ideig a konyhában, hirtelen azon kezdtem gondolkozni, hogy mi a k***a anyja ilyen büdös és akkor rájöttem, hogy minden bizonnyal én vagyok. Bevonszoltam magam a zuhanyozóban, ahol emlékeim szerint nem jártam már napok óta és igen kevés meggyőződéssel, de meglehetősen vehemensen magamra kentem egy flakon tusfürdőt és némi vizet. Tisztálkodás közben egyszer csak rájöttem, hogy az ébredésem óta folyamatosan hallatszó dübörgő morajlás forrása a gyomrom. Magamra tekertem egy törölközőt és átgázoltam a földön elterülő, telebőgött papírzsebkendő rengetegen annak érdekében, hogy a konyhába érve az életben maradáshoz feltétlenül szükséges táplálék mennyiséget magamhoz vegyem. A hűtőszekrényben a világításon kívül mindössze egy darab igen penészes sajt látványa fogadott. A sajt rendkívül tisztelettudóan köszönt, majd tájékoztatott róla, hogy a penész bevonat az ő esetében nem alkati adottság és egy romlott élelmiszert még depressziós állapot és mardosó éhség esetén sem ésszerű elfogyasztani. Fuck you! – mondtam a sajtnak és bevágtam a hűtő ajtaját.

Június 3.-án hétfőn pontosan 48 órányi alvás után arra ébredtem, hogy még mindig a szürke ötven árnyalatában pompázik az egész város és a változatosság kedvéért már megint ömlik az eső. Odasétáltam az ablakhoz, hogy megtekintsem az ott elhelyezett hőmérőben található higanyszál csúcspontjának elhelyezkedését és azonnal könnyek szöktek a szemembe a gondolattól, hogy már megint egy takaróba burkolózva fogom végigdideregni az egész napot. Gondosan tanulmányoztam a naptárat, majd hirtelen elhatározásból felhívtam a különleges tudakozó, hogy megérdeklődjem, milyen hónap van mostanság. A kissé meglepett fiatalember készségesen elmagyarázta, hogy tévedés kizárva, minden ellenkező híreszteléssel és állásponttal ellentétben, az évnek azon havában járunk, melyet már őseink is júniusnak neveztek. Rövid tépelődés keretében megállapítottam, hogy idén ezek szerint nem lesz nyár, mert az Univerzum Időjárásügyi Minisztériumában úgy döntött valaki, hogy dögöljön meg a napsütésre vágyó emberiség; ezért úgy, ahogy voltam (a szexinek egyáltalán nem nevezhető, kínai piacon vásárolt pöttyös pizsamámban) kinyitottam az ablakot és azzal a szilárd elhatározással másztam fel a párkányra, hogy akkor én most ugrom. Felelősségteljes és embertársaira odafigyelő állampolgár lévén az ugrás megkezdése előtt letekintettem a meglehetősen keskeny járdára annak érdekében, hogy ellenőrizzem, kire fogok ráesni. Három erősen nyugdíjas korú egyén internet hozzáférés hiányában az én landolási pontom kellős közepén chattelt. Jól kezdődik!- gondoltam rendkívül idegesen várakozás közben, majd átvillant az agyamon, hogy a Krompaker néninek speciel szívesen a fejére esnék, mert hetente legalább kétszer rohan ki ordítva a folyosóra, hogy „Tűz van emberek!”, minek következtében az egész ház rémülten talpra ugrik és egymást agyontaposva rohanunk ki az épületből. Tűz még egyetlen egyszer sem volt és kiérkező tűzoltók már többször megígérték, hogy a következő alkalommal szét fogják rúgni a néni seggét, de amikor a következő alkalom elérkezik, mi ismét fejvesztve menekülünk, mert a Krompaker nénitől simán kitelik, hogy ezúttal tényleg felgyújtotta a nylon függönyt.

A nyugdíjasok békésen megtárgyalták a fejteni való hüvelyes zöldségek világpiaci árának emelkedését és éppen kezdtek oszlásnak indulni, már olyan értelemben, hogy elindultak a környékbeli zöldborsó lelőhelyek irányába, amikor is megjelent a színen a Kosztalovicsék kutyája. Az állat minden kétséget kizáróan székrekedésben, vagy ne adj Isten bélcsavarodásban szenved, mert én kutyát ilyen hosszú ideig kakálni még életemben nem láttam. A kábelfektetési kísérlet vége felé megérkezett a Kosztalovics bácsi, aki kizárólag azért sétáltatja napi tizenkétszer a kutyát, hogy menet közben besurranjon a sarki boltba az alkohol értékesítésből származó bevétel növelése érdekében. A konspirációra azért van szükség, mert a Kosztalovics néni határozottan elítéli, ha a férfiember részegen tántorog a lakásban. A Kosztalovics bácsi igyekszik tehát nem tántorogni, ennek ellenére minden egyes alkalommal lebukik, mert sajnálatos módon igen kevés ésszel áldotta meg a Jóisten. Ahelyett, hogy a kukába dobálná az apró üres üvegeket, gondosan zsebre vágja őket és így a Kosztalovics néni a sebtében elvégzett motozás során könnyedén rábukkan a bűnjelekre és igen hangos ordítozást rendez a leleplezés pillanatában. Nevezett tárgyak megőrzésre kerülnek a spájzban és elrettentés, valamint szemrehányás céljából időről-időre kiállíttatnak a konyhaasztalon.

EmptyBottles

Ezen a ponton már kezdtem marhára unatkozni és azon gondolkoztam, hogy mindjárt levonulok az utcára és kiteszek egy figyelmeztető táblát, „Vigyázat, Evelynn omlás!” felirattal. Kolompár Gáspár, aki foglalkozását tekintve alkalmi lomtalanítást végző kisiparos, azzal a szilárd elhatározással állt meg a célkeresztben, hogy megöntözi a virágágyásban leledző jobb sorsra érdemes árvácskákat. A művelet elvégzéséhez természetes a férfi anatómiai felépítéséből adódó slagot kívánta igénybe venni. A férfiak vizeletürítés téren nem rendelkeznek semmiféle szégyenérzettel, a város bármely pontján képesek előkapni a bránert, ha rájuk tör a kényszer. A Kolompár még be sem fejezte áldásosnak éppen nem nevezhető tevékenységét, amikor megérkezett a következő zavaró tényező, aki természetesen megállt, hogy botjára támaszkodva gyönyörködjön egy kicsit a frissen locsolt virágokban. A most 93 éves Wilhelm bácsi néhány évvel ezelőtt azzal örvendeztette meg a nejét, hogy másfél kiló alma és két kiló krumpli között vásárolt magának egy doboz Viagrát a Bosnyák téri piacon. Mentőautó szirénázása verte fel a környék csendjét azon a verőfényes májusi reggelen, amikor az ominózus tabletta egy pohár víz kíséretében levonult a Wilhelm bácsi torkán. A mentős orvos állítása szerint a Wilhelm néni erősen sokkos állapotba került, amikor a hites ura meztelenül előugrott a fürdőszobából, egyrészt mert ez igen váratlanul érte, másrészt mert egy teljes harci készültségben lévő 90 éves férfi látványa feltétlenül ráhozza a frászt minden jóérzésű 80 éves asszonyra. A mentősök ellátták a két idős embert, majd Dr. Magenheim elmagyarázta a Wilhelm bácsinak, hogy nem illik egy békés öregasszonyt korán reggel minden előzetes figyelmeztetés nélkül a meredező férfiasságunk látványával riogatni.

A következő delikvens, aki pont az én istenverte ablakom alatt vert tanyát, az a harmadikon lakó Kerekesék igazán remekül sikerült Gergő névre hallgató fiúgyermeke volt. Nevezett gimnazista korú egyén erősen betépett állapotban szédelgett el a virágágyás széléig, ahol aztán lehuppant a seggére, hogy kancsal szemeivel kerek tizenöt percen keresztül rendkívül elszántan bámulja a házfalat. Az ezt követő néhány órában elvonult a ház előtt a 100 Tagú Cigányzenekar, a Veresegyházi asszonykórus, a 2. tüzérségi hadosztály, Desmond Tutu és a Dél-Afrikai Nagykövetség teljes személyzete, valamint a II. Rákóczi Ferenc gimnázium valamennyi tanulója a tanári kar kíséretében.

CrowdedStreet

Pontban déli tizenkettőkor végelgyengülés következtében kénytelen voltam lemászni a párkányról és meghoztam a döntést, miszerint ugráljon ki az ablakon a radai rosseb.

Hogy mi ebből a tanulság? Amennyiben öngyilkos hajlammal rendelkezünk, semmi esetre se költözzünk olyan utcába, ahol a környékbeli lakosság nagyobb jövés-menést rendez, mint a sátrakkal és pajzsokkal rohangáló magyar törzsek a honfoglalás idején!

U.i.: Kedves Olvasó! Csakúgy, mint a korábbi bejegyzéseim, ez a történet is fikció!

Kategória: Csak úgy... | Címke: , , , | 9 hozzászólás

Hózik-zik-zik-zik…

Micimackó éppen marhára unatkozott, ezért eldöntötte, hogy átmegy Malackához, hogy megkérdezze tőle mi a lószart lehet ilyen időben csinálni. Mikor kilépett a házból tökig elsüllyedt a hóban és arra gondolt, hogy a rodostói édesanyját az időjárásnak. Útközben összetalálkozott Fülessel, aki egy erősen tiltakozó, mondhatni hisztérikus állapotban lévő fenyőfát cipelt a hátán.

– Megőrültél Füles? Hát március van! – mondta Micimackó.

– Oh, pardon. – mondta Füles elhaló hangon és csalódottan hazaballagott húsvéti tojást festeni. A fenyőfa megkönnyebbülten fellélegzett és elindult, hogy megkeresse a gyökereit. Malacka nem nyitott ajtót, a Bagoly szerint azért nem, mert nagyon csúnyán elázott tegnap este, persze nem az esőben. Micimackó elment tehát a TESCO-ba, hogy vegyen magának egy csupor termelői mézet, 10 365 Ft-ért. Hazafelé menet arra gondolt, milyen kár, hogy az almáriumot a legutóbbi lomtalanítás alkalmával elvitte a roma kisebbség. A hó továbbra is esett, mert nem volt jobb dolga és meglehetősen hideg volt; de Micimackó arra gondolt, hogy ugrándozzon a rosseb. A Százholdas Pagony Kezelő Vállalat természetesen már megint nem volt felkészülve a hóesésre, ezért szegény Micimackó járhatatlanná vált utakon járva jutott el hazáig. A kapuban Kanga várta, akinek egy erősen hiperaktív Zsebibaba kandikált ki az erszényéből. Kanga szerint sürgősen tenni kell valamit, mert a húsvéti nyulak egytől-egyig bele fognak fulladni a hóba. Micimackó bement tehát a házba és azonnal egy „Mentsük meg a húsvéti nyulakat!” posztot tett közzé a Facebookon. Az üzenet hatására összesereglettek a Százholdas Pagony lakói és a rémes márciusi havazás közepette összeszedték a válságos állapotban lévő nyulakat, akik továbbra sem hajlandók fényt deríteni arra a misztériumra, hogy miért pont ők hozzák a húsvéti tojást. A Tigris sajnálatos módon kimaradt a buliból, mert kirívóan antiszociális hozzáállásának köszönhetően továbbra sem kívánja regisztrálni magát a Facebookon. A hó rendkívül elszántan hullott tovább, viszont a Húsvét legalább meg van mentve!

Névtelen

Kategória: Csak úgy... | Címke: , , , , , , , | 2 hozzászólás

Jaj ne, már megint?

A tíz óra tájban – súlyos tévedésből – elfogyasztott kávé most az „álmatlanság” elnevezésű baromi idegesítő állapotban kiteljesedve bosszulja meg magát. Békésen nézelődöm a sötétben, amikor a közeli templom órája hirtelen elüti az éjfélt. Csodás!- gondolom magamban, február 14.-e tehát minden erőteljes tiltakozásom ellenére idén is elérkezett. Szinte hallom, ahogy városszerte nyílnak az ablakok és antidepresszánsok szedésére hajlamos gyenge idegzetű szingli nők százai sikoltozva hullanak ki az utcára. Véleményem szerint a Valentin napi szokásokat kizárólag a használható hím hiányában egyedül lézengő és hangosan ketyegő biológiai órával ellátott nők megtizedelésének céljából vettük át az angolszász országoktól. Aki szingli, de még nem ketyeg, az szimplán csapatokba verődik és töménytelen mennyiségű alkohol elfogyasztása mellet próbálja meg túlélni ezt a rémisztőnek ígérkező napot. Néhány órán belül űzött tekintetű férfiak ezrei fogják ellepni az utcákat, akik természetesen már megint az utolsó percre hagyták a kötelező jellegű bóvlik szerelmi ajándékok beszerzését. Egy nős férfi vállára dupla teher nehezedik, mert miután megvette a nejének a brutális áron értékesített rózsacsokrot, még fel kell hajtania minimum 1 db Cartier gyémánt karkötőt a szeretőjének. Az egyiknek. A másik a múlt héten kapott egy X 5-ös BMW-t, úgyhogy jobb ha kussba van. A virághoz egyébként illik csatolni egyéb figyelmességet is, lehetőség szerint csokoládé formátumban. A hivatalos statisztikai adatok szerint február 14.-én a nőnemű állampolgárok körében az egy főre eső bonbon fogyasztás mértéke rendszeresen a kritikus érték fölé szökik. Egészség centrikus, vagy  hízásra hajlamos egyedek megajándékozása esetén javasolt a garantáltan cukor- és íz mentes Norbi Update termékek beszerzése.

NorbiUpdate

A hímnemű egyedek megajándékozása roppant egyszerű, adhatunk nekik például szerelmes típusú képeslapot. A kereskedelemben kapható borzalom helyett lepjük meg párunkat egy saját készítésű borzalommal, melynek elkészítéséhez mindenképpen szükségünk van legalább 1 db cicafiú-cicalányra,

CatLove

és/vagy 1 db kutyafiú-kutyalányra,

KutyaFiuLány

esetleg 1 db kacsafiú-kacsalányra.

DuckLove

Szigorúan tilos viszont a nagyon cuki baby angyalka képének felhasználása, még akkor is ha történetesen Ámor nyila van a keze ügyében; egyrészt mert ez azért már mégiscsak túlzás, másrészt mert a tudományos felmérések szerint egy csecsemő látványa rendszerint kicsapja a biztosítékot a férfiaknál.

BabyAngel

Csodálatos egyedi kivitelezésű Valentin napi képeslapunk befejezéseként árasszuk el az egész szart pici piros szívecskékkel, írjunk rá egy giccses versikét és hintsük be 10 dkg csillámporral.

Tulajdonképen már félig alszom, de azért eszembe jut még egy jó tanács: február 14.-én feltétlenül kerüljük el az Amerikai Egyesült Államok területét, mert a kereskedők körében ezen a napon kitör az eladási mutatók emelését megcélzó igen látványos hisztéria.

ValentineUSA_4           ValentineUSA_2

ValentineUSA_3         ValentineUSA

Ja, és az amerikaiak olyan sokáig rontották a levegőt Iraqban, hogy már a szerencsétlen arabokat is utolérte a végzet:

Credit: Los Angeles Times

Credit: Los Angeles Times

Ébredés után iszom egy fantasztikus kávét, feltámadok romjaimból és elindulok, hogy megvívjam szokásos reggeli csatámat a budapesti tömegközlekedéssel annak érdekében, hogy bejussak a munkahelyemre. A lakásból való kijutást némiképp megnehezíti a bejárati ajtó előtt tartózkodó ismeretlen helyről származó monstrum:

ValentinNap

WTF? *Pontosan úgy állok az ajtóban, mint két évvel ezelőtt a szomszédban lakó Balogh néni, aki elkövette azt a hibát, hogy korábban ért haza a tervezettnél és ott találta a Balogh bácsit, amint az szépen kisminkelve egy cuki piros ruhában, neccharisnyás lábait az asztalon pihentetve nézi a Fradi meccset. Az arckifejezésem határozottan sokkos állapotra utal, viszont én legalább nem sikoltozom, mint ahogyan azt a Balogh néni tette azon a teljes lakóközösség számára feledhetetlen napon. Mivel a plüss állatok ritkán szoktak csak úgy maguktól felsétálni a harmadik emeletre, elég nyilvánvaló, hogy az a velem szemben lakó katonai látcsővel felszerelt perverz állat járt itt, aki tavaly egy nyári nap reggelén sárga cetlit tűzött az ajtómra, „Jó a segged kiscicám!” szöveggel. A bűnös kilétéről egyébként a Balogh nénitől kaptam információt, aki a lakók züllött életének megfigyelése céljából szintén hivatásos kukkoló, bár katonai látcsővel tudomásom szerint nem rendelkezik. Az üzenet elolvasása után természetes azonnal beszüntettem a szokásos éjszakai „mosogatás egy szál bugyiban” című műsort és sürgősen felszereltem a konyhaablakra egy függönyt. Mivel a Balogh néni a transzvesztita kipenderítése óta meglehetősen magányos, a szerencsétlen medvét egy jól irányzott rúgással elpasszolom az ajtajáig, majd dühöngve beszállok a liftbe.

Irodánk ékessége, a „Garantáltan Szilikonmentes Szőke Szexbomba” munkakörben foglalkoztatott Dóra – aki mellesleg ingatlaneladást is végez – már piros szívecskékkel szegélyezett bögréből issza a kávét, mire én megérkezem. Az istennő az alkalomhoz illően egy marha kevés anyagból készült piros topban pompázik és egész nap nem ér rá dolgozni, mert túlságosan leköti a figyelmét a 325 db szerelmes üzenetet tartalmazó e-mail elolvasása, valamint az irodát elözönlő virágcsokrok vízbe helyezése. Tekintettel arra, hogy a mi csodálatos Dóránk úgy általában képtelen öt percnél tovább bármit a fejében tartani, igazán kíváncsi lennék hogy a pi???ba tudta egy teljes zászlóaljnyi pasas nevét megjegyezni. Az irodában tartózkodó három másik szukát – engem is beleértve – élve zabálja fel a sárga irigység, ezért szimpatikus, fej nélküli fiatalemberek nézegetésével töltik a teljes munkaidőt.

SixPack_1  SixPack_2

SixPack_3  SixPack_4SixPack_5

Este nyolckor Zsuzsa barátnőmmel hirtelen felindulásból beülünk vacsorázni egy étterembe, ahol a pincérek szórakoztatására előadjuk a külön erre a célra koreografált „Leszbi vagyok, pasira tehát semmi szükségem nincsen” elnevezésű kitűnő műsorszámunkat. Kedvtelésből végigesszük a teljes étlapot, míg a mellettünk lévő asztalnál ülő émelyítően szerelmes pár, egymás szemének tüzében égve a boldogság szent nevében zabálja magát halálra. A rengeteg vodkának köszönhetően a Zsuzsa szenzációs hangulatban van, de biztosan nem részeg, mert még egyszer sem kérdezte meg ordítva a pincértől, hogy „Hol lehet itt pisálni?”

Mikor hazaérek, örömmel látom, hogy a kurva medve már megint az ajtóm előtt üldögél és ezúttal egy cédula is van az ölében. A Balogh néni írásba foglalt állítása szerint az állat reggel hat óra tájban egy ősz hajú, rendkívül sármos férfi karján ülve érkezett meg az épületbe, nyilvánvalóan azzal a határozott szándékkal, hogy az én Valentin napi meglepetésem legyen. Mi van???????? Beráncigálom a medvét a lakásba és tekintet nélkül a késői órára, a fényképét azonnal közzéteszem a Facebookon. Úgy tűnik a Zsuzsa nagyon éber, mert azonnal küldi a szerinte rendkívül vicces megfejtést:

AlanRickman_3

Az állat fél órán belül 16 db „like”-kal és 1 db „Nagyon cuki!” megjegyzéssel tér nyugovóra én viszont még hajnali kettőkor is meredten bámulom a plafont. Negyed háromkor villámmegtekintés céljából néhány percre ismét bejelentkezem a Facebookra, tekintettel azonban arra, hogy már órák óta február 15.-e van, a világon senkit sem érdekel, hogy vajon kitől kapta Evelynn White azt a tényleg nagyon cuki medvét Valentin napon!


* What the fuck? = angol nyelvű meglepetést kifejező kérdőmondat, a nemi aktus vulgáris formában történő megemlítésével

Kategória: Nőknek | Címke: , , | 12 hozzászólás

Szereztem úszógumit, de nem vizisporthoz

Hát megtörtént. Tulajdonképpen egyáltalán nem ért váratlanul, de valahogy mégis olyan hihetetlen, hogy bekövetkezett. A derekam eltűnt. A helyén valami rémséges dolog keletkezett, amit a nyilvánosság előtt még megnevezni sem szeretnék. A „téli depresszió” elnevezésű igen kevéssé szórakoztató lelkiállapotra történő hivatkozással – főleg csokoládé formájában – elfogyasztott napi szénhidrát mennyiséget alapul véve még az is elképzelhető, hogy soha többé nem fogom újra látni. A teremtés remekbe szabott koronáját bezzeg egyáltalán nem zavarja, hogy már hetek óta nem láttunk napsütést. Eléggé el nem ítélhető és teljesen természetellenes módon semmiféle érdeklődést nem mutat az édességek iránt. A hűtőben tartózkodó mosolygós csokoládétortát kizárólag akkor venné észre, ha mellette ülne Angelina Jolie. Édesem – kérdezné elgondolkodva -, mit keres egy szexistennő a hűtőben a második polcon a csokoládétorta mellett? Őlordsága most jött ki a zuhany alól. Már vagy negyedszer lejt végig meztelenül a szobán és mivel nincsen jobb dolga, elégedetten lóbálja a himbilimbit. Merem remélni, hogy azért járkál fel-alá mert a zokniját keresgéli és nem azért, hogy észrevegyem mennyire szexi. Valaki lenne szíves elmagyarázni, hogy ebből

FatSuperWoman

hogyan fogok visszaváltozni ezzé:

SlimSuperWomen??????????????????????????

Azonnal meg kell akadályoznom, hogy elhatalmasodjon rajtam az önsajnálat, ezért rendkívül összeszedetten koncentrálva feldúlom az egész lakást annak érdekében, hogy megtaláljam az összes fellelhető édességet.

PileOfSweets

A hím eközben elhagyja a házat, hogy halászó-vadászó családfenntartó kötelességének eleget tegyen. Sikerül megint olyan remek szögben kihajtania a garázsból, hogy – ezen a héten immáron harmadszor – letöri a visszapillantó tükröt. A karcsú hím kiszáll az autóból, felszedi a tükör romjait és hisztérikus hangulatban áthajítja a cuccot a szomszéd kertjébe, halálos csapást mérve ezzel egy békésen álldogáló, teljesen ártalmatlan viszont meglehetősen gusztustalan lényre.

KertiTörpe

A nőstény otthon marad és miután a röhögést befejezte, gyűjtögető életmódot folytat. Hogy mit gyűjtöget? Hát zsírpárnákat!

EatingChocolate

13 óra 20 perckor a szervezetem enyhe szédülést produkálva követeli a KitKat zabálás azonnali és végérvényes beszüntetését. Könnyes szemmel hajigálom be a maradékot a szemetesbe és pontban 13 óra 23 perckor rendkívül elszántan megfogadom, hogy ezennel véget vetek a boldogsághormon szintem növelését megcélzó étkezési szokásaimnak, azaz soha többé nem eszem édességet. Még akkor sem, ha a kísértés sunyi ördöge ilyen fantasztikus formában támad:

AlanRickman

Az elvonási tünetek másnap reggel a cukor nélkül elfogyasztott kávé után rendkívül látványos módon jelennek meg:

hysterical

A teremtés koronája viszonylag hamar menekülőre fogja a dolgot és a változatosság kedvéért – a perverz törpék legnagyobb örömére – nem gyalulja le a kocsiról a frissen vásárolt visszapillantó tükröt. Figyelemelterelés és zsírégető testmozgás céljából a délelőtt folyamán egy jégcsákánnyal felásom a kertet és lebontom a garázst, mert Isten csodás hímnemű teremtménye szerint túl keskeny. Ebédre diétás borzalmat eszem sárgarépa körettel, desszert helyett mélyeket lélegzem és megpróbálom kiverni a fejemből a csokoládéba mártogatott kókuszgolyók rémképét. Tv nézés közben a kényszeres pótcselekvés áldozatává válok,

SmokingWoman

a kiérkező tűzoltóknak készségesen elmagyarázom, hogy az ablakok mentén elhelyezkedő alattomos réseken át az utcára kiáramló füstfelhő nem lakástűz eredménye. Miután elmennek, visszamászom a kanapéra és érdeklődve nézem tovább a rendkívül izgalmas filmet. Az elrabolt nő nem lehet több mint ötven kiló, természetesen a vasággyal együtt, amihez az álarcos banditák kötözték… Úgy tűnik, hogy elaludtam, mert arra ébredek fel, hogy már beesteledett és a ház tanácstalan ura áll a kanapé mellett. Engem bámul, miközben a fejének azon részét vakargatja, ahol régebben a haját tartotta. Ránézek azzal a rendkívül riasztó „nemmerészeldmegkérdeznihogymileszvacsorára” arckifejezéssel és így azt sem meri megkérdezni, hogy hová tűnt a garázs. Igazán kár, hogy felébredtem, mert csodálatos álmom volt. Belefulladtam egy szökőkútba!

szökőkútba

A második napon mégsem építem fel újra a garázst, mert a szénhidrát megvonás miatt kialakult vércukorszint ingadozás következtében csak hálni jár belém a lélek. Egész délelőtt fekszem a kanapén egy tál rendkívül íztelen karalábéval a kezemben és üveges tekintettel bámulom a „televízió” elnevezésű rendkívül idegesítő elektronikai készüléket. Nigella Lawson a gasztró-őrület nevében megsüti ezt:

Nigella_1

meg ezt:

Nigella_2

és ezt is:

Nigella_3

Érdekes módon még ezek után sem érzek rendkívüli késztetést arra, hogy kidobjam a Tv-t a csukott ablakon, majd elrugdossam a főútig annak érdekében, hogy áthajtson rajta egy kamion. Úgy tűnik, hogy az apátia*a hisztérikus dühöngéssel ellentétben egy igen kellemes időtöltés. Mivel a karalábét már mind megettem, egy darabig a műanyag tál elfogyasztásán gondolkozom, bár a szerves polimerek nyilván nem tesznek jót az emésztésnek. Délután három óra tájban fordul a kulcs a zárban és beviharzik a hím, aki – tekintettel arra, hogy két napja nem kapott itthon enni – mintha fogyott volna egy keveset. Felrángatja elgyötört pizsamás testem romjait a kanapéról, erősen megrázza és azt ordítja a fülembe, hogy egyáltalán nem vagyok kövér; majd előhúz a zsebéből két darab repülőjegyet és közli, hogy megyünk Egyiptomba! Ó, hála az összes mennybéli szenteknek! Szikrázó napsütés, homokos tengerpart és szalmonella mérgezés! Garantált testsúlycsökkenés egy öt csillagos hotelben, ahol még a vízcsapból is kórokozóktól hemzsegő víz folyik! Az ember lánya a súlyos gyomormérgezés következtében minden erőfeszítés nélkül dob le öt kilót úgy, hogy közben még az étel gondolatától is kiveri a hideg veríték. A nőstény boldogan öleli át a szerető hím nyakát, egy óriási szelet bélszínt süt neki vacsorára és hirtelen felindulásból még azt is hajlandó megígérni, hogy később talán szóba jöhet a szex is!

Egypt


* közöny, érdektelenség

Kategória: Nőknek | Címke: , , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése