1977 – 1979 Íme néhány részlet…

KésésbenReggel ismét sikerült elkésnem. Sajnálatos módon nem tudtam elslisszolnom a kapuban őrséget álló rendkívül idegesítő ügyeletesek mögött, így a tényállás, miszerint képtelen vagyok időben beérni az iskolába, az ellenőrzőmben is rögzítésre került. Anyám szerint teljes képtelenség, hogy az a gyerek, aki a legközelebb lakik az iskolához, rendszeresen ilyen jellegű bejegyzéseket kapjon. Javasoltam neki, hogy ne bízza rám ezt az ébredés dolgot, jelöljön ki valakit, aki kirángat az ágyból reggelente és akkor simán be fogok érni időben. Anyám állítása egyébként egyáltalán nem helytálló, mert F. a mellettünk lévő házban lakik, így ő van a legközelebb az iskolához.

Ma a fél osztály igazgatói intővel tért haza szerető otthonába. A hatalmas csattanással bekövetkezett közúti baleset olyan szinten lekötötte a figyelmünket, hogy sajnálatos módon nem vettük észre a tanár érkezését, aki egyáltalán nem vette jó néven, hogy egymás hegyén-hátán – szó szerint – derékig kint lógunk az ablakon. Rendkívül dühös anyám szerint az intő teljesen jogos, mert akár ki is zuhanhattunk volna az utcára. Biztosíthatok mindenkit, hogy egyáltalán nem állt szándékunkban kizuhanni az utcára. Ha ki akarunk zuhanni az utcára, akkor felállunk egy székre és ugrunk.”

CarAccident

Délután kivittük G. öccsét a ligetbe, levegőztetés céljából. Uni néni kunyhójánál vettünk neki nyalókát meg málnaszörpöt, mert szerető szívvel áldott meg minket a Jóisten szocialista neveltetés. A pingpongasztalok mellett ácsorogva ismeretlen fiatalemberek erőteljes bámulásával vesztegettük el az időnket, mialatt a gyerek össze-vissza rohangászott, mintha most lett volna életében először a szabadban. Hazatérés után elkövettük azt az óriási hibát, hogy néhány percre felügyelet nélkül hagytuk a kisembert, aki ezalatt volt szíves felgyújtani a játékait tároló polcrendszert. Hogy hol a francban szerezte a művelethez a gyufát, az rejtély marad mindörökre. Az említett fából készült szerkezet masszív lánggal égett, ezért mindketten a konyhába rohantunk, hogy sürgősen oltóanyag után nézzünk. A kezembe kapott szódásszifon tartalma nem bizonyult elegendőnek, így rendkívül jól jött az a lavór víz, amit G. a bűntett helyszínére löttyintett. A romok eltakarítása után sunyi módon és rendkívül sürgősen elhagytam G.-ék lakását, mert biztos voltam benne, hogy a hazaérkező szülők nem fogják kitörő lelkesedéssel konstatálni a tűzeset tényét. Szerencsére G. másnap reggel élve jött be az iskolába és én nagyon boldog voltam, hogy senki sem ütötte agyon figyelmetlen testvér-felügyelet bűntettének elkövetése miatt.

Fire

Az orosz kabinet mindig tartogat számunkra kellemetlen meglepetést. Ma reggel például a „diákszadizmus” jegyében dolgozatot kellett írnunk és nem merném állítani, hogy a számonkérés eme remek formája örömmel töltötte el gyermeki lelkeinket. Éva néni árgus szemekkel figyelt, így a puskázás, mint segédeszköz nem sok esélyt kapott, viszont hálát kell adnunk a materialista Jóistennek a tábla fölé függesztett hatalmas táblázatért, amely az orosz főnévragozás rejtelmeit ismerteti.

Russian

Gymnastic

Szörnyű, hogy mi mindent kell az ember gyerekének kibírnia ebben az iskolában. Esélyünk sincs arra, hogy kipihenjük a fizika óra fáradalmait, mert abban a szent minutumban ahogy kicsengetnek, üvölteni kezd az iskolarádió és a „Pattogatott kukorica” elhangzása után Bea néni különböző tornagyakorlatok elvégzését követeli. Tíz percen keresztül hajlongunk jobbra-balra, mint aki nem normális és mindössze öt percünk marad arra, hogy megírjuk a következő órára feladott leckét.

 

ChemicalLabEmma néni kémcsövekbe töltögetett mindenféle folyadékot és egy látványos kísérlettel kápráztatott el minket a kémia teremben. Ámulattal figyeltük a színes gázfelhőt és titokban mindnyájan abban reménykedtünk, hogy egy váratlan robbanás következtében keletkezett mérgező anyagok belélegzésének megakadályozása érdekében sürgősen el kell majd hagynunk az épületet.  A robbanás sajnálatos módon elmaradt, ráadásul a kémia folyamat egy képlet formájában a táblára felírva is megjelent, így elvesztettünk minden érdeklődésünket és úgy döntöttünk, hogy a papírgalacsin dobálás sokkal izgalmasabb tevékenység.

Kicsengetés után azonnal rohantam le a földszintre és úgy vágódtam be a sor végére, hogy kis híján feldöntöttem a Halasi nénit, aki éppen akkor lépett ki a gondnoki lakásból. A hosszú szünetben történő poharas kakaó és iskolatej árusítás egészen kiváló ötlet, még akkor is, ha Aranka néni ma leordította a fejemet, mert tízpercnyi sorban állás után sem voltam képes határozott választ adni arra a kérdésre, hogy tejet, avagy kakaót szeretnék a kifli mellé fogyasztani.

H. és én lépcsőügyelet ellátására lettünk beosztva. Hatalmunk teljes tudatában gátlástalanul visszaküldtük a lépcső aljára azon alsó tagozatos iskolatársainkat, akik véleményünk szerint nem a szocialista normáknak megfelelő módon próbáltak meg az emeletek között közlekedni. A lépcsők két fokonként történő megmászása, valamint a hangos óbégatással egybekötött lökdösődés teljességgel elfogadhatatlan és iskolánk hírnevéhez méltatlan viselkedés. A felső tagozatosok között is megpróbáltunk rendet tartani, de azok abszolút szartak a fejünkre. B. Tamás (akibe minden épeszű lány szerelmes) egyenesen arra vetemedett, hogy a korláton szánkázva érkezett le a földszintre.

RailSlide

L. továbbra sem hajlandó énekelni. Többszöri felszólítás ellenére sem kívánta előadni a „Tavaszi szél vizet áraszt” című remekművet. Úgy tűnik, hogy Lídia néni ezt személyes sértésnek veszi és elszántan ragaszkodik hozzá, hogy L. hangokat adjon ki a torkán. L. viszont csak állt a pad mögött és makacsul összeszorított szájjal bámult ki az ablakon.

Villámgyorsan megettem az ebédemet és azonnal rohantam vissza a suliba, hogy eleget tegyek a népgazdaság növekedését szolgáló kötelezettségeimnek. A „termelés” elnevezésű dossziéfűző rabszolgamunka a technika tanteremben várja az érdeklődőket, kötelező jelleggel. A feladat roppant egyszerű, a tonnaszámra érkező papírdossziékat irodai használatra alkalmas állapotban – lefűző sínnel ellátva – kell átadnunk a társadalomnak. A csodálatos munkafolyamat több fázisból áll:

1. Az olajban tocsogó fém sínek behelyezése a dosszién található lukakba, anélkül, hogy a papírból készült terméken rajta hagynánk a bűnelkövető személy azonosítására alkalmas újlenyomatainkat. Egy maszatos termék értékesítésre teljességgel alkalmatlan, így a selejtbe kerül és mivel selejtet gyártani a szocialista ifjúsághoz méltatlan cselekedet, a sínekről tanácsos letörölni az olajat a fűzés megkezdése előtt.

2. A termék hajtogatása egy adott vonal mentén. Szerencsés esetben így néz ki, miután elkészült:

Papírdosszié

3. A csomagolási előkészületek elvégzése. 50 db gondosan összehajtogatott dossziét számlálunk össze és helyes kis kupacokban elhelyezzük őket a csomagolásra kijelölt asztalon. Aki többszöri próbálkozás után is negyvenkilenc dossziét számláló kupacot helyez az asztalra, az sürgősen jelentkezzen matematika korrepetálás céljából Enikő néninél a tanáriban.

4. Barna csomagolópapír és kellő mennyiségű gusztustalan állagú enyv felhasználásával az elkészült terméket szállításra alkalmas állapotba hozzuk. Lehetőség szerint ne spóroljunk a ragasztó anyaggal, mert kellő mennyiségű enyv hiányában a csomag hajlamos ádáz módon szétesni a kezünkben mialatt csatárláncba állva kidobáljuk az épület előtt várakozó teherautó sofőrjének.

Mivel a termelést – aktív részvétel mellet – tanárok is felügyelik, nem tanácsos a lefűzéshez használt síneket elvetemült módon egymás fejének dobálására felhasználni. Tekintettel arra, hogy Miki bá egy fahusánggal a kezében járőrözik a folyosón, a munkavégzés mindig rendkívül fegyelmezett keretek között folyik. Csak azt tudnám, hogy ki a bánatos ég haragja használ el ennyi dossziét. Ha minden egyes darabba csak egyetlen irat kerül, már akkor is megoldottunk az ország teljes lefűzhető dosszié ellátását az elkövetkező harminc évre.

November 7. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom megünneplése a baromi kényelmetlen és hangosan nyikorgó székeiről híres Bethlen moziban. Szerény személyem az irodalmi szakkör keretein belül K. Marika néni vezetésével egy remekbe szabott műsorral készült a nagy eseményre. Heteken át próbáltunk a játék kabinetben, ahol egyáltalán nem mellesleg egy igazán kitűnő csocsóasztal is található a versmondásban elfáradt diákság legnagyobb örömére. A műsort sikerült egyetlen hiba nélkül előadni az ünnepélyen, F. olyan gyönyörűen mondta el a „Fehér galamb a föld felett…” kezdetű verset, hogy még most is libabőrös tőle a karom. A műsor után megtekintettük a „Valahol Európában” című filmet, immáron háromszáztizenkettedik alkalommal. Az iskolába visszatérvén rendkívüli osztályfőnöki órát tartottunk, mert kiderült, hogy B. és Sz. röhögni merészelt a film vetítése közben. Tomi bá harcias elszántsággal kívánta felelősségre vonni a bűnösöket, akik rövid ideig tartó makacs hallgatás után beismerték, hogy a renitens viselkedést az alábbi kép bal oldalán ülő lány – a film egyik jelenetében kivillanó – cicijének látványa okozta:

ValaholEurópában

Tomi bá a beismeréstől egyáltalán nem lett boldogabb és ezek után már igen nyilvánvaló, hogy B. és Sz. soha, semmilyen körülmények között nem fogja megkapni az Októberi Forradalom érdemrendet (Орден Октябрьской Революции).

SadGirlW.T. ma elballagott. Természetesen nem mertem odaadni neki a virágot, amit erre a célra vásároltam, szánalmas fekete szoknyácskába és fehér blúzba öltözve álltam bambán és küszködtem a könnyeimmel. Az udvaron a diri egy szép hosszú beszédet tartott a 30°C fokos melegben, ezért G. és K. megragadta az alkalmat, hogy elájuljon a jól bevált szokás szerint. Mindenki pontosan tudja, hogy G. és K. hajlamos az ájulásra hosszas ácsorgás közben, ennek ellenére senkinek sem jut eszébe, hogy egy-egy széket toljanak a fenekük alá. A sor végére állítják őket, mert ha elájulnak, akkor onnan könnyebb őket összeszedni. Hát nem remek ötlet? Visszatérve W.-re, elég nyilvánvaló, hogy ezentúl nem fogom látni napi szinten és ez kellő mennyiségű kétségbeesésre ad okot. Zokogtam egy sort a WC-ben, a helyszínre érkező aggodalmat sugárzó H. Éva néninek azt hazudtam, hogy fáj a gyomrom. Több hónapnyi szörnyű szenvedés után határozott le kell szögeznem, hogy egyáltalán nem szórakoztató dolog a viszonzatlan szerelem! A jövőben kénytelen leszek mindenféle mondvacsinált ürüggyel járőrözni egy bizonyos Dózsa György úti ház előtt annak érdekében, hogy újra megpillantsam a csodát, aki mellesleg még egyszer sem vette észre, hogy a világon vagyok.

Már este kilenc óra van és az anyám még mindig nincs sehol. Kétségbeesetten ülök az íróasztalomnál és – a tanéve kezdete óta először- meredten bámulom a fizika könyvet. A testem hideg verejtékben úszik, ami igen hangos szívveréssel párosul. A következő Bokányi Tanács ülésen javasolni fogom, a „szülői értekezlet”, valamint a „fogadóóra” elnevezésű borzalom azonnali hatállyal történő beszüntetését. Szeretném jelezni, hogy a tanári kar hozzáállása teljességgel elfogadhatatlan ebben az ügyben, amennyiben nem tudnak a szülőnek semmi jót mondani a gyerekről, igazán figyelemre méltó teljesítmény lenne tőlük, ha legalább elhallgatnák a rosszat! Negyed tízkor megérkezik az anyám olyan arckifejezéssel, hogy azt meg sem kísérelem szavakba önteni.

– Folyton elkésel, nem csinálod meg a leckét; ha kérdeznek, nem válaszolsz csak a válladat vonogatod; pofákat vágsz, nem veszed ki a részedet a közösségi életből, flegma vagy és renitens, a jegyeid romlanak, a hozzáállásod egyáltalán nem megfelelő…

– Helyes! – vágok közbe hirtelen. Leszögezhetjük tehát, hogy én egy teljesen normális gyerek vagyok, az általad is ismert szakirodalom szerint ugyanis pontosan ilyen tüneteket produkál a kamaszkor, nemde?

OutOfSchool

A mai, meglehetőse átlagos pénteki napon a következő események történtek: Mivel S. kapott egy cowboy csizmát, megtekintés és elismerő óbégatás céljából az első óra előtt beözönlött a terembe az egész évfolyam. Földrajz órán Karcsi bácsi megpróbálta a fejünkbe verni a csodás CCCP területén található nyugat-szibériai olajlelőhelyek rendkívüli fontosságát, igen kevés sikerrel. Rajzórán ötöst kaptam a csapnivaló ecsetkezelési technikám ellenére, mert Márta néni szerencsére a lázas igyekezetet is értékeli. L. továbbra sem hajlandó kinyitni a száját énekóra közben. S. és B. kipécézte magának G.-t és különféle ötletekkel álltak elő a partjelzőként tevékenykedő kedves édespajával kapcsolatban; egy lesnek ítélt gól miatt, ami tegnap délután esett, illetve nem esett meg a Fradi meccsen. N. visítozva menekült K. elől a szünetben, aki azzal a határozott céllal üldözte, hogy amennyiben utoléri, feltétlenül megtapogatja bizonyos részeit. Úgy tűnik, hogy K. testében már tombol a biológia órán ismertetett tesztoszteron… Amennyiben mégsem a nevezett férfihormon felelős a különös viselkedésért, azt hiszem szólni kéne az iskolaorvosnak, hogy járvány tört ki az osztály hímnemű tagjai között. Az utóbbi időben ugyanis túlzott figyelmet szentelnek a mellkas tájon domborodó, igen változatos formájú testrészeinknek. Magyar órán elszavaltam Arany János: A walesi bárdok című versét. T. Éva néni magán kívül volt a boldogságtól, amiért mind a harmincegy versszakot megtanultam, ugyanis mint kiderült, csak az első négy volt feladva (Ó, én barom!). Bea néni szexuális felvilágosítást tartott a lányoknak testnevelés óra helyett. Kérdéseket is fel lehetett tenni, de nem igazán éltünk ezzel a lehetőséggel, mert hála az anyáink által látványosan az íróasztalunkra helyezett könyvnek, elméleti értelemben már abszolút tisztában vagyunk mindennel. Az utolsó szünetben bizonyossá vált, hogy igen, ez hót ziher a tesztoszteron, mert akkor már az összes lány visítozva menekült be a tomboló hímek elől a WC-be!

Boobs

ÚttörőMa délelőtt egy olyan csodát láttam, amit azt hiszem sohasem fogok elfelejteni. A 3128. számú Bokányi Dezső úttörőcsapat hosszú és rendkívül érdekfeszítő beszédek meghallgatás érdekében – teljes harci díszbe öltözve- összegyűlt a tornateremben. Napirenden szerepelt továbbá a viselkedészavarral küzdő társaink kisdobossá, illetve úttörővé avatása. Aki tavaly nem érdemelte meg, hogy a nyakába kössék azt a bizonyos nyakkendőt, az most egy második esélyt kapott. A mi osztályunknak L. az ügyeletes réme, aki az utóbbi hónapokban egy kissé talán megszelidült, így a rajtanács és az osztály döntésének értelmében a mai szent napon úttörővé avattatik. Elérkezett az ünnepélyes pillanat, a csapattanács elnöke egy papírlapról felolvasta a neveket és megkérte a kedves pajtásokat, hogy fáradjanak előre. L. neve legnagyobb megdöbbenésünkre nem szerepelt a listán. És ekkor történt a csoda. L., aki rendszerint tör, zúz, rombol, ordít és verekszik; barna szemében hatalmas könnycseppekkel megtörten kuporgott a tornapadon és csak nézte a piros nyakkendőt, amit a kezében szorongatott. Ilyen szívszorító látványt én még nem láttam eddigi igencsak rövid életemben. Valamennyien kétségbeesetten néztünk az osztályfőnökünkre, aki harcias tekintettel azonnal előrenyomult, hogy intézkedést foganatosítson. Szerencsére kiderült, hogy tévedés történt és L. a többiekkel együtt annak rendje és módja szerint fel lett avatva, minek következtében egy boldog vigyorral az arcán, mint úttörő tért vissza közénk a padra.

Utólagos bejegyzés:

Most, több mint harmincöt évvel később azon gondolkozom, hogy vajon emlékszik-e rajtam kívül más is erre a jelenetre és hogy hol lehet most L., akinek akkoriban nem sok jót ígértek a csillagok…

2 hozzászólás a(z) 1977 – 1979 Íme néhány részlet… bejegyzéshez

  1. robiross szerint:

    ilyen pirosnyakkendösöm nekem is …. még mindég felveszem 8-10 egy évben…. s nem is csak nosztalgiából….. ;->

  2. andreab40 szerint:

    De jo ilyen retro tortenetet olvasni. Szinte megint az altalanos iskolaban ereztem magam 😉 foleg az elso par sor lattan ugy ereztem rolam szol az iras, ugyanis az iskolaval szemben laktunk de mindig elkestem. 😀

BÁTRAN MONDJ VÉLEMÉNYT!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s