Vigyázat, ugrom!

Az élet állítólag egy csodálatos dolog, mint ahogyan csodálatos dolog az igen kitartó légy is, aki éppen a tízezredik agyrázkódást szenvedi el, miközben fejjel nekirepül a tisztának egyáltalán nem nevezhető ablakom üvegének. Mivel a légy fejében bizonyos számú agyrázkódás után már maradandó károsodás lép fel, igen nagy a valószínűsége annak, hogy soha többé nem talál ki ebből a lakásból és így együtt fogunk megöregedni. Baromira idegesít, ahogy a hülye feje kopog az ablakon, de lusta vagyok feltápászkodni a kanapéról annak érdekében, hogy egy jól irányzott ütéssel átküldjem a másvilágnak azon részére, ahol a szétlapított legyek tartózkodnak a haláluk után. Az élet, mint mondám egy csodálatos dolog, ellentmondani látszik azonban ennek a kijelentésnek az a tény, hogy az elmúlt néhány hétben a rémisztően szar időjárás és egyéb igen kedvezőtlen tényezők következtében erőt vett rajtam a „depresszió” elnevezésű igazán kitűnő tüneteket produkáló pszichiátriai rendellenesség. A pontos diagnózist akkor állítottam fel, amikor egyik reggel kimentem a konyhába kávé készítés céljából és egyetlen tiszta bögrét vagy kanalt sem találtam a művelet elvégzéséhez, mert nevezett tárgyak egytől-egyig a mosogatóban tornyosultak, további erősen szennyezett edények társaságában. Mikor a szobából kifele jövet átestem egy földre dobált hatalmas ruhakupacon, akkor feltámadt bennem a balsejtelem, miszerint valami nincs teljesen rendben a személyem körül, de a nyilvánvaló tény, miszerint nem mosogattam már legalább egy hete, határozottan meglepett.

DirtyDishes

Miután bámészkodtam egy ideig a konyhában, hirtelen azon kezdtem gondolkozni, hogy mi a k***a anyja ilyen büdös és akkor rájöttem, hogy minden bizonnyal én vagyok. Bevonszoltam magam a zuhanyozóban, ahol emlékeim szerint nem jártam már napok óta és igen kevés meggyőződéssel, de meglehetősen vehemensen magamra kentem egy flakon tusfürdőt és némi vizet. Tisztálkodás közben egyszer csak rájöttem, hogy az ébredésem óta folyamatosan hallatszó dübörgő morajlás forrása a gyomrom. Magamra tekertem egy törölközőt és átgázoltam a földön elterülő, telebőgött papírzsebkendő rengetegen annak érdekében, hogy a konyhába érve az életben maradáshoz feltétlenül szükséges táplálék mennyiséget magamhoz vegyem. A hűtőszekrényben a világításon kívül mindössze egy darab igen penészes sajt látványa fogadott. A sajt rendkívül tisztelettudóan köszönt, majd tájékoztatott róla, hogy a penész bevonat az ő esetében nem alkati adottság és egy romlott élelmiszert még depressziós állapot és mardosó éhség esetén sem ésszerű elfogyasztani. Fuck you! – mondtam a sajtnak és bevágtam a hűtő ajtaját.

Június 3.-án hétfőn pontosan 48 órányi alvás után arra ébredtem, hogy még mindig a szürke ötven árnyalatában pompázik az egész város és a változatosság kedvéért már megint ömlik az eső. Odasétáltam az ablakhoz, hogy megtekintsem az ott elhelyezett hőmérőben található higanyszál csúcspontjának elhelyezkedését és azonnal könnyek szöktek a szemembe a gondolattól, hogy már megint egy takaróba burkolózva fogom végigdideregni az egész napot. Gondosan tanulmányoztam a naptárat, majd hirtelen elhatározásból felhívtam a különleges tudakozó, hogy megérdeklődjem, milyen hónap van mostanság. A kissé meglepett fiatalember készségesen elmagyarázta, hogy tévedés kizárva, minden ellenkező híreszteléssel és állásponttal ellentétben, az évnek azon havában járunk, melyet már őseink is júniusnak neveztek. Rövid tépelődés keretében megállapítottam, hogy idén ezek szerint nem lesz nyár, mert az Univerzum Időjárásügyi Minisztériumában úgy döntött valaki, hogy dögöljön meg a napsütésre vágyó emberiség; ezért úgy, ahogy voltam (a szexinek egyáltalán nem nevezhető, kínai piacon vásárolt pöttyös pizsamámban) kinyitottam az ablakot és azzal a szilárd elhatározással másztam fel a párkányra, hogy akkor én most ugrom. Felelősségteljes és embertársaira odafigyelő állampolgár lévén az ugrás megkezdése előtt letekintettem a meglehetősen keskeny járdára annak érdekében, hogy ellenőrizzem, kire fogok ráesni. Három erősen nyugdíjas korú egyén internet hozzáférés hiányában az én landolási pontom kellős közepén chattelt. Jól kezdődik!- gondoltam rendkívül idegesen várakozás közben, majd átvillant az agyamon, hogy a Krompaker néninek speciel szívesen a fejére esnék, mert hetente legalább kétszer rohan ki ordítva a folyosóra, hogy „Tűz van emberek!”, minek következtében az egész ház rémülten talpra ugrik és egymást agyontaposva rohanunk ki az épületből. Tűz még egyetlen egyszer sem volt és kiérkező tűzoltók már többször megígérték, hogy a következő alkalommal szét fogják rúgni a néni seggét, de amikor a következő alkalom elérkezik, mi ismét fejvesztve menekülünk, mert a Krompaker nénitől simán kitelik, hogy ezúttal tényleg felgyújtotta a nylon függönyt.

A nyugdíjasok békésen megtárgyalták a fejteni való hüvelyes zöldségek világpiaci árának emelkedését és éppen kezdtek oszlásnak indulni, már olyan értelemben, hogy elindultak a környékbeli zöldborsó lelőhelyek irányába, amikor is megjelent a színen a Kosztalovicsék kutyája. Az állat minden kétséget kizáróan székrekedésben, vagy ne adj Isten bélcsavarodásban szenved, mert én kutyát ilyen hosszú ideig kakálni még életemben nem láttam. A kábelfektetési kísérlet vége felé megérkezett a Kosztalovics bácsi, aki kizárólag azért sétáltatja napi tizenkétszer a kutyát, hogy menet közben besurranjon a sarki boltba az alkohol értékesítésből származó bevétel növelése érdekében. A konspirációra azért van szükség, mert a Kosztalovics néni határozottan elítéli, ha a férfiember részegen tántorog a lakásban. A Kosztalovics bácsi igyekszik tehát nem tántorogni, ennek ellenére minden egyes alkalommal lebukik, mert sajnálatos módon igen kevés ésszel áldotta meg a Jóisten. Ahelyett, hogy a kukába dobálná az apró üres üvegeket, gondosan zsebre vágja őket és így a Kosztalovics néni a sebtében elvégzett motozás során könnyedén rábukkan a bűnjelekre és igen hangos ordítozást rendez a leleplezés pillanatában. Nevezett tárgyak megőrzésre kerülnek a spájzban és elrettentés, valamint szemrehányás céljából időről-időre kiállíttatnak a konyhaasztalon.

EmptyBottles

Ezen a ponton már kezdtem marhára unatkozni és azon gondolkoztam, hogy mindjárt levonulok az utcára és kiteszek egy figyelmeztető táblát, „Vigyázat, Evelynn omlás!” felirattal. Kolompár Gáspár, aki foglalkozását tekintve alkalmi lomtalanítást végző kisiparos, azzal a szilárd elhatározással állt meg a célkeresztben, hogy megöntözi a virágágyásban leledző jobb sorsra érdemes árvácskákat. A művelet elvégzéséhez természetes a férfi anatómiai felépítéséből adódó slagot kívánta igénybe venni. A férfiak vizeletürítés téren nem rendelkeznek semmiféle szégyenérzettel, a város bármely pontján képesek előkapni a bránert, ha rájuk tör a kényszer. A Kolompár még be sem fejezte áldásosnak éppen nem nevezhető tevékenységét, amikor megérkezett a következő zavaró tényező, aki természetesen megállt, hogy botjára támaszkodva gyönyörködjön egy kicsit a frissen locsolt virágokban. A most 93 éves Wilhelm bácsi néhány évvel ezelőtt azzal örvendeztette meg a nejét, hogy másfél kiló alma és két kiló krumpli között vásárolt magának egy doboz Viagrát a Bosnyák téri piacon. Mentőautó szirénázása verte fel a környék csendjét azon a verőfényes májusi reggelen, amikor az ominózus tabletta egy pohár víz kíséretében levonult a Wilhelm bácsi torkán. A mentős orvos állítása szerint a Wilhelm néni erősen sokkos állapotba került, amikor a hites ura meztelenül előugrott a fürdőszobából, egyrészt mert ez igen váratlanul érte, másrészt mert egy teljes harci készültségben lévő 90 éves férfi látványa feltétlenül ráhozza a frászt minden jóérzésű 80 éves asszonyra. A mentősök ellátták a két idős embert, majd Dr. Magenheim elmagyarázta a Wilhelm bácsinak, hogy nem illik egy békés öregasszonyt korán reggel minden előzetes figyelmeztetés nélkül a meredező férfiasságunk látványával riogatni.

A következő delikvens, aki pont az én istenverte ablakom alatt vert tanyát, az a harmadikon lakó Kerekesék igazán remekül sikerült Gergő névre hallgató fiúgyermeke volt. Nevezett gimnazista korú egyén erősen betépett állapotban szédelgett el a virágágyás széléig, ahol aztán lehuppant a seggére, hogy kancsal szemeivel kerek tizenöt percen keresztül rendkívül elszántan bámulja a házfalat. Az ezt követő néhány órában elvonult a ház előtt a 100 Tagú Cigányzenekar, a Veresegyházi asszonykórus, a 2. tüzérségi hadosztály, Desmond Tutu és a Dél-Afrikai Nagykövetség teljes személyzete, valamint a II. Rákóczi Ferenc gimnázium valamennyi tanulója a tanári kar kíséretében.

CrowdedStreet

Pontban déli tizenkettőkor végelgyengülés következtében kénytelen voltam lemászni a párkányról és meghoztam a döntést, miszerint ugráljon ki az ablakon a radai rosseb.

Hogy mi ebből a tanulság? Amennyiben öngyilkos hajlammal rendelkezünk, semmi esetre se költözzünk olyan utcába, ahol a környékbeli lakosság nagyobb jövés-menést rendez, mint a sátrakkal és pajzsokkal rohangáló magyar törzsek a honfoglalás idején!

U.i.: Kedves Olvasó! Csakúgy, mint a korábbi bejegyzéseim, ez a történet is fikció!

Advertisements

EvelynnWhite névjegye

Középkorú, enyhén zavarodott nőszemély. Egyes – egybe nem hangzó - állítások szerint a „humorérzék” elnevezésű igen kedvező adottsággal rendelkezik. Ezzel még nem is volna semmi probléma, viszont egy – az olvasni tudó emberiség számára - igen rémisztő pillanatban a fejébe vette, hogy írni is tud. Hát itt kezdődtek a bajok…
Kategória: Csak úgy...
Címke: , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

9 hozzászólás a(z) Vigyázat, ugrom! bejegyzéshez

  1. robiross szerint:

    Gratulálok…
    valóban élethü… a cselekmény szinte minden 1s melléktöténéstét kissebb nagyobb változásokkal átéltük… ok… kivéve a telesirt zsepiket…. ( mert hát a hös az hös.. s inkább kiizadja bánatát…) na meg az ablak-kiugrás… a földszintröl ugyan is valamelyest groteszk lenne kihuppani a pázsitra….
    A légy szerintem az egyetlen álat ami/aki dacol s cáfolja Darwin elméletét…
    ( miszerint ; nem az erösebb hanem az átalakulásra alkalmasabb fog tulélni)
    Hát a légy amióta az ablak, ablak .. nem tudja beleverni fejébe hogy márpedig azon a k++++a ablakon nem lehet ám átröppeni…. na … s mégis tulél .. tulél mindent.. a légy.. az a szemtelen…

  2. Fikció, aminek ötletét akár az életemből is meríthetted volna.

  3. postmodernystka szerint:

    a ruhahalmaz, elmaradt mosogatás és személyes higiénia rész teljesen élethű, épp kezdtem gyanakodni, hogy műfajt váltottál 🙂 Schwajda György: a Csodájában van, hogy mindig kiugrik a vak főszereplő az ablakon, csak éppenséggel a gangra…

  4. Suz'n szerint:

    Megérte rá várni, mert ismét zseniális 🙂

BÁTRAN MONDJ VÉLEMÉNYT!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s