www.mikulas-blogja.com

Az én pozíciómban ritkán kap idegösszeomlást az ember, de most határozottan úgy érzem, hogy tikkel a jobb szemem. Kétezer háromszáz kilométert tettünk meg, öt országon repültünk keresztül és eddig óramű pontossággal működött minden. Most viszont három órája rostokolunk egy Hegyesdudor … nem, Hegyeshalom elnevezésű település mellet. Még legalább tíz autó van előttünk és alig halad a sor. Rudolf szerint jobb lett volna a levegőben átlépni a határt, de nem mertem kockáztatni, mert ez itt Magyarország és az idegbeteg légvédelem tavaly is ránk küldött két Gripent. Várakozás közben szunyáltam egy kicsit és mire felébredtem, a kabátom belső zsebéből eltűnt a két üveg vodka. Mivel kilenc darab részeg rénszarvas hever szerte szét az út mentén a hóban, elég nyilvánvaló, hogy nem a krampusz nyúlta le a piámat; már csak azért sem, mert úgy tűnik, hogy őt valahol útközben elvesztettük. Halló központ, halló központ, vészhelyzet van! Mondom, vészhelyzet van! … Hát ez marha jó! Nincsen krampusz, részeg a teljes szánhúzó állomány és a központ nem kapcsolható. Mintha nem lett volna így is éppen elég bajom! Manapság az építészek olyan keskeny kéményeket terveznek a házak tetejére, hogy egy anorexiás szupermodell is csak extra gázsi ellenében lenne hajlandó leereszkedni bennük. Tavaly ez egyik ilyen szarba beszorult a seggem és akkor eldöntöttem, hogy a továbbiakban nem vagyok hajlandó a hagyományos úton közlekedni. Ráadásul hiába van hárommillió kémény, ha sehol nincs egy rohadt kandalló! Idén hoztam magammal pajszert, csavarhúzót, reszelőt, meg kulcskészletet! Halló központ, halló központ… hall engem valaki? Már csak két autó van előttünk, ezért – annak ellenére, hogy a kollektív szerződés értelmében az ittas állapotban lévő rénszarvas abszolút szabályellenes – tájékoztatom a csordát, hogy aki nem áll vissza azonnal a szánkó elé, azt leadom az első vágóhídon, ami az utunkba kerül. A randa kövér félszemű határőr gyanakodva méreget minket.

– Hogy hívják, minek jött ide és miért csuklik az összes kecske?

– Aranyapám, egy szánkón ülök, a tökömig ér a hófehér szakállam és néhány órán belül december 6.-a van. Szerinted mégis minek jöttem? Én nem tudom szerinted hogy néz ki egy kecske, de nálunk otthon ezek rénszarvasok és annyit piáltak, amíg ti itt szarakodtatok, hogy mindjárt hányni is fognak! … Azonnal hagyd abba a vihogást Rudolf, mert pofán csaplak!

–  A puttonyban mi van?

– Anyádon kívül? Cukorka, csokoládé, néhány kézigránát…

– Ne idétlenkedjen, mert félreállíttatom! Drog van magánál?

– Már hogyne lenne! Az egyik rénszarvas hátsójában elrejtettem néhány fiola kokaint, de nagyon nem javasolnám, hogy elkezdjél kutakodni… Na, idefigyelj aranyapám; rénszarvas, szánkó, puttony, fehér szakáll … neked tényleg nem dereng semmi?

Úgy tűnik ez az ember erősen retardált és azt sem tudja, hogy az a rénszarvas, amelyiknek a hátsó feléhez ártó szándékkal közelednek, az marha nagyot tud rúgni. Ha nem tudja, hát nem tudja. Én nem fogom elmondani neki, az biztos! Hirtelen felpörögnek az események, az ájult pasas tetemét ketten behúzzák az épületbe, ahonnan egy morcos hang azt ordítja, hogy húzzunk innen a francba. Felszállás után azonnal átnézem az iPaden a fuvarlistát és már a bal szemem is tikkel, mert rájövök, hogy alig néhány óránk maradt, hogy bejárjunk kilencvenháromezer négyzetkilométert. Helyiségről-helyiségre repkedünk, de egyáltalán nem vagyunk hatékonyak. Azt hiszem, kénytelen leszek elrendelni egy kényszerleszállást, mert ennyi részeg állattal nem lehet normálisan dolgozni. Csak azt tudnám, hogy honnan a francból szerezzek ezeknek hajnali háromkor kávét… Ne vigyorogjál Rudolf, mert tényleg pofán csaplak!- ordítom igen vehemensen. Az SGPS[1] szerint most a Rákosborzasztó nevű település felett járunk és nem messze innen van egy McCafé. Tényleg van, de a kávéra egy kicsit várni kell, mert a nő, aki készíti, folyton elájul. Talán mégis jobb lett volna, ha én megyek be leadni a rendelést, gondolom errefelé kissé szokatlan a beszélő rénszarvas. kép_58Húsz perc múlva már az egész bagázs viszonylag józan, így ismét felszállunk. Egy ideig remekül mennek a dolgok, de aztán a Balaton felett óriási légörvénybe kerülünk, a szánkó megbillen és a puttonyom elegánsan belecsúszik a tóba. Hmmm… Hát ez klassz! Hasonló incidensek elkerülése érdekében jövőre feltétlenül emlékeztessen valaki, hogy egy befagyott tavat átrepülünk, egy be nem fagyott tavat viszont kizárólag körbe. Na, egyikőtök pattanjon és vegyen fel búvárfelszerelést! – adom ki az utasítást.  Ezt követően, egy igen hangos jajveszékelés közepette előadott műsorszám következik. Szúrást érzek a mellkasom tájékán, de mit sem törődve az intő jelekkel felhívom az LMMSZ[2] irodáját, hogy azonnal küldjenek egy másik puttonyt, mert a rénszarvasok azt állítják, hogy nem kaptak víz alatti kiképzést. Ha ez így meg tovább, holnap az fog állni az újságok címlapján, hogy a Mikulás szívroham következtében elpatkolt Magyarország felett!

Leszállunk és várakozunk. A rénszarvasok erős fejfájásra panaszkodnak, és van pofájuk azt állítani, hogy a levegőváltozás okozza. Hát nyilván! Ha találok valahol egy nyitva tartó gyógyszertárat, veszek nekik aszpirint, mert az agyamra megy, hogy megállás nélkül óbégatnak. A tartalék cucc szerencsére fél órán belül megérkezik és mi fénysebességre kapcsolva elindulunk, hogy végigjárjunk minden olyan házat, ahol kiskorú gyermek tartózkodik. A hagyományoknak megfelelően errefelé mindenütt csizmák sorakoznak az ablakokban és én ezekbe teszem a meglepetést. A végső állomásunk Budapest,  ha nem a szemem szikrázik, akkor már látom a város fényeit. Megérkezésünk után azonnal kárt teszünk az egyik nevezetességben, mert a Szabadság híd elnevezésű dunai átkelőhely felett rosszul vesszük be a kanyart és sajnálatos módon ledöntjük a tetejéről a madárszobrot. Az SGPS az utolsó háznál kandallót jelez és én, a szentimentális barom, a bejárati ajtó helyett mégis inkább a kéményen keresztül próbálok meg bejutni. Meg kell hogy mondjam, ez rendkívül rossz ötletnek bizonyul, mert a kémény landolás után azonnal beomlik. A mutatvány következményeként már fél órája dekkolok egy gázüzemeltetésű cserépkályhában, amin van ugyan egy 10 x 15 centiméteres szellőztető nyílás, de ez közlekedésre teljességgel alkalmatlan egy olyan marha kövér embernek, amilyen én vagyok. Ha élve kijutok innen, feltétlenül módosítanom kell a „landolásra alkalmas kandalló” paramétereit az SGPS-ben. Lappföld agancsos barmai olyan hangosan bontják a kémény romjait a tetőn, hogy nyilván felébresztik vele az egész várost. A szellőző nyíláson keresztül behajigálom a szobába a piros zacskóba rámolt édességet, ami nem túl elegáns megoldás, de jelen körülmények között ezt pont leszarom. A derekamra köré tekerem a kötelet, amit ezek leeresztettek és néhány percen belül már kint vagyok a friss levegőn. Hála a magasságos Rovaniemi[3] szenteknek, teljesítettük a küldetést! A forgatókönyv szerint most néhány órát látványosan kőröznünk kell a város felett. Attól tartok ezzel még nincs vége, mert magamutogatás és szaloncukor osztás céljából meg kell látogatnom a város valamennyi bevásárlóközpontját. A Mikulás számára a kiskorú gyermekek ölbe vétel útján történő riogatása kötelező jellegű szezonális esemény. Végső feladatom, hogy végigvonuljak néhány belvárosi utcán, miközben rázom a hülye csengőmet és fennhangon ordítom, hogy „Ho-ho-ho! Megjött a Mikulás!”

Itt Rudolf a központnak, itt Rudolf a központnak! Az MSCR[4] vezére jelenti, hogy helyi idő szerint 10 óra 00 perckor landoltunk a kijelölt objektum tetején. SGPS koordináták: É 47°51409 K 19°05842. A bámészkodók száma körülbelül háromszáz, a helyszínt biztosítottuk. Nem észleletünk gyanús mozgást, ismétlem, nem észleltünk gyanús mozgást. M. a cserépkályha incidens óta rendkívül morcos, de egészségi állapota kitűnő.  Üzenet vége.


[1] Santa’s Global Positioning System

[2] Lappföldi Mikulás Megmentő Szolgálat

[3] Város Finnországban, Lappföld fővárosa

[4] Mikulás Segítő Cuki Rénszarvasok

elválasztó

A vonal alatt esetlegesen megjelenő hirdetésért elnézést kérek, sajnálatos módon a WordPress-nek joga van az oldalamon hirdetést elhelyezni.

Advertisements

EvelynnWhite névjegye

Középkorú, enyhén zavarodott nőszemély. Egyes – egybe nem hangzó - állítások szerint a „humorérzék” elnevezésű igen kedvező adottsággal rendelkezik. Ezzel még nem is volna semmi probléma, viszont egy – az olvasni tudó emberiség számára - igen rémisztő pillanatban a fejébe vette, hogy írni is tud. Hát itt kezdődtek a bajok…
Kategória: Csak úgy...
Címke: , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

BÁTRAN MONDJ VÉLEMÉNYT!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s