Takarítás, egy kicsit másképp…

Az égvilágon semmi kifogásom nincs a tisztaság ellen, de a takarítás elnevezésű, rémesen unalmas házimunkát kizárólag hirtelen felindulásból, vagy kényszerítő körülmény hatására vagyok hajlandó elvégezni. A hirtelen felindulás kiváltó oka rendszerint a szobába beáramló napsütés. Erős fényben ugyanis határozottan látszik, ha az egy négyzetcentiméterre eső felületi porréteg mértéke az általam meghatározott tűréshatár fölé emelkedik. A kényszerítő körülmények között pedig első helyen szerepel a telefonhívás, mely szerint másfél órán belül meglátogat az anyám. Véleményem szerint egy lakást józan állapotban rendbetenni teljes képtelenség, ezért az ember jobban teszi, ha kivonul a konyhába, és keres magának minimum 35%-os alkoholtartalmú motivációs segédeszközt. Részegen takarítani sokkal szórakoztatóbb, arról nem is beszélve, hogy két vizespohárnyi Napoleon Brandy elfogyasztása után már nem is tűnik olyan nagynak a rendetlenség. Sajnálatos módon májregenerálódás, valamint a kívántnál nagyobb mértékű agysejt pusztulás megakadályozása érdekében, egy ideje már nem iszom alkoholt. Csak azt tudnám, hogy a francba jutott eszembe barátokat hívni vacsorára, amikor minimum háromhetes kosz van mindenütt… Az általam előidézett kényszerítő körülmény miatt egy – a lakás rendbetételéhez feltétlenül szükséges – lépést már megtettem, elővettem a porszívót. Nevezett tárgy pontosan négy napja hever a szoba közepén és valahányszor belerúgok, szemrehányóan felszisszen. A világért sem szeretném megbántani, de igazán arrébb mehetne már egy kicsit, mert hogy én hozzá nem nyúlok, az hétszentség! Ez az állapot természetesen nem tartható fent sokáig, mert legkésőbb holnap estig kénytelen leszek produkálni egy tiszta lakást. A portörlést nézhető TV műsor hiányában tegnap előtt éjjel elvégeztem, de úgy tűnik a por nem hajlandó tudomásul venni, hogy le lett törölve, mert ha jól látom, már megint itt van. Statisztikai adataim szerint harminchat négyzetméteres lakásom teljes kiglancolás mindössze két órát vesz igénybe, ennek ellenére képes vagyok olyan cirkuszt csinálni a dologból, mintha legalábbis egy harminchat szobás kastélyt kéne kitakarítanom. Számtalan kifogást vagyok képes felhozni annak érdekében, hogy ne keljen bekapcsolnom a porszívót, tavaly áprilisban például epegörcsöt színleletem és kihívtam a mentőt. A vacsoraparti Damoklész kardjaként lebeg a fejem felett, ezért azt hiszem tényleg nincs más választásom; kénytelen vagyok a gumicukron és csokoládés kókuszgolyón hizlalt seggemet felemelni a kanapéról, mert ilyen mocskos lakásban nem lehet vendégeket fogadni. Pontosabban szólva lehet, de határozottan fennáll a veszélye, hogy a vacsora után valamelyik görény feltesz a Facebookra egy képekkel illusztrált beszámolót, melyben nem a libamájjal töltött jércemell csodálatos ízét ecseteli. Egy ilyen pazar fogásra egyébként senki ne számítson, mert amilyen ideges vagyok, örülhetnek, ha kapnak egy tál chips-et! Hirtelen ragyogó ötletem támad, kinyitom a bejárati ajtót meg az összes ablakot. A lakáson végigsöprő huzat behozza a folyosóról az összes szemetet és kiviszi az ablakon három cserép virágomat. Hmm… Hát ez tökre megérte! A nyolcvan éves Kovács néni – aki mindig ott van, ahol nem kéne – szerencsére életben marad, mert a hallása kitűnő és a „Vigyázz, jön a muskátli!” felszólítás elhangzása után azonnal eldobja a botját és félreugrik. Nagyon úgy tűnik, hogy kénytelen leszek az emberiség által elfogadott, hagyományos formában felvenni a harcot a kosszal. Azok kedvéért, akik hozzám hasonlóan utálnak átlagosak lenni, felvázolok egy kevésbé szokványos változatot. Íme:

A takarítás előfeltétele, hogy az ember először felszedegeti a földről az összes szart, amit az utóbbi napokban szétdobált, mert a beszipkázott chips-es zacskók és tanga bugyik hörgő hangok kiadására kényszerítik a porszívót. Ezt a hadműveletet hangos szentségelés, szitkozódás és káromkodás kíséretében kell elvégezni. A portörlést nyugodtan kihagyhatjuk, mert a por röhögve a levegőbe emelkedik és leszállás előtt mindössze arra vár, hogy eltegyük a törlőrongyot. Antisztatikus spray bevetése abszolút hasztalan, mert a por ugyanúgy megtapad és csak a légynek okozunk bosszúságot, mert ő viszont seggen csúszva szánkázik végig az asztalon. Következő lépésként kapcsoljuk be a porszívót.  Ha néhány jól irányzott rúgás ellenére sem hajlandó beindulni, alaposan áttanulmányozzuk a rendkívül idegesítő készüléket és közben fennhangon emlegetjük az ördög vasporos seggét. Mikor ezzel készen vagyunk, néhány percig tanácstalanul álldogálunk, majd viszonylag hamar rájövünk, hogy a takarítóeszköz működését a konnektorból felvett áram nagyban elősegíti, ezért a dugót   gondosan behelyezzük az aljzatba.A porszívó ezek után természetesen elindul, viszont egyáltalán nem szív.  Tekerjük le a csövet és szemünket hunyorító állásba helyezve tekintsük meg mi okozza ezt a renitens viselkedést. Hangos káromkodás közepette vegyük tudomásul, hogy megtaláltuk az eltűntnek hitt miniatűr Buddha szobrot. A csőben rekedt tárgy  kreatív módon történő eltávolítására maximum öt perc engedélyezett, ennél több időt teljesen felesleges elvesztegetni. Lehetőleg tartózkodjunk az idegösszeomlástól, mert kórházba szállításunk valamint a pszichiátriai kezelés a takarítás befejezését nagyban késlelteti. Amennyiben a szobor többszöri erőteljes falhoz csapkodás eredményeként sem hajlandó a csőből távozni, rugdossuk el a porszívót a gardróbszekrényig és vegyünk elő egy partvist. Helyiségről-helyiségre haladva vonuljunk végig a lakáson, helyes kis szemétkupacokat hagyva magunk után. Takarítás közben ügyeljünk arra, hogy még véletlenül se kapcsoljuk be a TV-t, mert a Megasztár döntő a művelet befejezését szintén késlelteti. Amennyiben kitűnően szervezett háztartásunkban nem található szemeteslapát, a koszkupacokat nemes egyszerűséggel seperjük be a szekrények alá. Könnyen előfordulhat, hogy bútoraink nem lábakon állnak. Ebben az esetben a sok kis koszkupacból seperjünk egy nagy koszkupacot, elegánsan libbentsük fel a nappali szőnyegét, kotorjuk alá az egészet, majd hasonlóan elegáns mozdulattal libbentsük vissza. Mikor ezzel végeztünk, fogjunk egy vödröt, tegyünk bele vizet meg valami szart, ami feloldja a koszt és lögyböljük végig a konyhakövet. A konyhapult, a gáztűzhely, valamint a mosogató megtisztítását azonnal verjük ki a fejünkből, mert simán elképzelhető, hogy vacsorafőzés közben a sütőbe helyezett étel megmagyarázhatatlan balesetet szenved. Kínai piacon kimért fűszert vásárolni szigorúan tilos, mert az eladó hajlamos összetéveszteni a törött borsot és a tűzijáték feltöltésére használt puskaport!

Az előző mondatboven_4an leírtak alapján hirtelen az az érzésem támadt, hogy a konyha felmosását egy kissé talán elhamarkodtuk… A fürdőkádat hagyjuk a francba, mert a vendégeknek vacsorát ígértünk és nem meleg fürdőt. Figyelemelterelés céljából helyezhetünk a kád fölé egy eredeti Salvador Dali festményt, de semmi esetre sem azt, amelyiken lefolynak az órák,  mert valamelyik baromnak biztosan eszébe jut majd megnézni, hogy vajon hová fognak megérkezni és ez a gondolat az illető tekintetét a mi – tisztának egyáltalán nem nevezhető -fürdőkádunkra terelheti. Toalett súroláshoz lehetőség szerint mindig legyen otthon elegendő tisztítószerünk. Maradék vegyszerek összeöntögetése határozottan tilos, mert tapasztalatom szerint ha ilyesmivel próbálkozunk, a vízkővel együtt a WC kagyló egy része is eltűnik. A mosdókagylóban szétkenődött hajfesték eltávolítására az erőteljes sikálást és a jól bevált hangos káromkodást javaslom. Kész is vagyunk. Húzzuk be a függönyöket, gyújtsunk meg néhány gyertyát és kritikus szemmel tanulmányozzuk az eredményt. Kitűnő munkát végeztünk! Utolsó simításként a szőnyeg közepén éktelenkedő hatalmas dudorodásra néhányszor erőteljesen rátaposunk, majd a drámai hatás elérése érdekében szétpermetezünk a lakásban egy üveg méregdrága parfűmöt, lehetőség szerint Givenchy-t.

Máris indulhatok a legközelebbi szupermarketbe, hogy a vacsorához szüksége alapanyagokat beszerezzem. A tűzhelyre égett ételmaradékok lerobbantásához feltétlenül szükségem lesz néhány rúd dinamitra, a plafonon szétfröccsent pörköltszaft eltüntetéséhez pedig vennem kell egy vödör meszet meg egy festőhengert. Hazafelé jövet kötelességem összeszedni a muskátli romjait, meg az útpadkán üldögélő Kovács nénit, aki az ugrás következtében egy kissé összezavarodott, így nem tudja eldönti, hogy a boltba megy éppen, vagy onnan tart hazafelé…

Az a bizonyos Salvador Dali festmény:

http://www.moma.org/collection/object.php?object_id=79018

Reklámok

EvelynnWhite névjegye

Középkorú, enyhén zavarodott nőszemély. Egyes – egybe nem hangzó - állítások szerint a „humorérzék” elnevezésű igen kedvező adottsággal rendelkezik. Ezzel még nem is volna semmi probléma, viszont egy – az olvasni tudó emberiség számára - igen rémisztő pillanatban a fejébe vette, hogy írni is tud. Hát itt kezdődtek a bajok…
Kategória: Nőknek
Címke: , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

BÁTRAN MONDJ VÉLEMÉNYT!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s