Egy pocsék nap krónikája

Szombat reggel fél kilenckor még minden normális ember javában alszik, de úgy tűnik, hogy a mobiltelefonomat ez egy cseppet sem érdekli. Egy ideig próbálok úgy tenni, mintha nem lennék a szobában, de a technika eme remek csodáját nem lehet átverni egy ilyen ócska trükkel! A franc egye meg az Okostelefont, ha olyan marha okos, miért nem tuja, hogy aludni szeretnék és ha már egyszer felkeltett, miért nem csinál legalább egy kávét? Nem tudom, ki hív, mert a szám ismeretlen, de ha nem azért ébresztett fel, mert megkaptam az Irodalmi Nobel-díjat, akkor rendkívül szánalmas állapotom ellenére is képes leszek óriási patáliát csapni! Mielőtt beleüvöltöm a telefonba, hogy halló, fellapozom az olasz szótárt, mert ezen a nyelven sokkal választékosabban tudok káromkodni. Árubemutató. Masszázsszék, szinte ingyen. És ezért keltettél fel, hát elment a te józan eszed, ember????????????? Van neked fogalmad, hogy én mennyit ittam tegnap este? Masszázsszéket akarsz nekem eladni????? Hozzál inkább aszpirint!!!!!!!! Testa di merda! Figlio di una mignotta! Na, ez a nap is jól kezdődik!

Nem értem hogyan kerültem a konyhába, de határozottan úgy tűnik, hogy valamikor kijöttem, mert itt ülök egy széken és a sáros lábnyomokat tanulmányozom a kövön. A leghalványabb fogalmam sincs róla, hogy ki az úristen hord ekkora cipőt és miért járkált itt össze-vissza. A takarítás soha nem volt az erősségem, de ez azért mégiscsak túlzás! Egyáltalán, mikor esett utoljára az eső? Érdeklődve nézelődök tovább, felemelem a borospoharat az asztalról és a fény felé tartom. Tele van újlenyomattal. A francba, ez nem konyha, ez egy bűnügyi helyszín!!! Lehet, hogy egy hulla is van valamelyik sarokban??? Csengetnek. Kitűnő! Biztosan megjöttek a helyszínelők! Szakállas férfi fekete overallban, az egyik kezében bazi nagy permetező kanna. Hát ez sem rossz! A pasas tágra nyílt szemekkel bámul, én meg lázasan kutatok az emlékeim között, de azt hiszem a lakásban nincsenek gyümölcsfák, sem veteményeskert. Meglehetősen tanácstalan vagyok és hirtelen eszembe jut, hogy nincs rajtam fürdőköpeny. Merem remélni, hogy nem vagyok meztelen… Tétova tapogatózás … igen, hál’ istennek van rajtam pizsamanadrág. Mi van????? – kérdezem rendkívül barátságos hangon, mivel a pasas még mindig nem mond semmit. Rovarok a házban. Sötétedés után járkálnak a folyosón. Értem. Hát, üzenem a rovaroknak, hogy annak, aki élni akar, az esélyegyenlőség jegyében szívesen nyújtok politikai menedékjogot, mert hogy ebben a lakásban ma reggel senki nem fog mérget permetezni, az hétszentség!

PandaEyesBevágom az ajtót és beveszek három aszpirint. Egy forró fürdőre vágyom, annak ellenére, hogy a statisztikai adatok szerint ilyen állapotban húsz százalékkal megnő az esélye, hogy a kádba fogok fulladni. Eresztek vizek és éppen készülök elmerülni a habokban, amikor egy hangos csattanás hallatszik a nappali irányából. Now what the fuck? Monstera deliciosa. Könnyező pálma. A fiatal növény tulajdonságai között nem szerepel az öngyilkosságra való hajlam, ennek ellenére kizárólag az én bosszantásomra levetette magát a könyvespolc tetejéről. A gyalázatos tett következményeként a virágföld és a cserépmaradványok a kívántnál sokkal nagyobb mértékben szóródtak szét mindenütt. A pálma halottnak tetteti magát és esze ágában sincs könnyezni szégyenében, ezért rendkívül dühösen méregetem, mialatt a romokat összesöpröm. Csengetnek… Felemelem a növényt a földről és azzal a szilárd elhatározással indulok az előszoba felé, hogy aki a bejárati ajtóban áll, annak ledugom a torkán, gyökerestül. Kikapom a köpenyemet a fürdőszobából, köszönök a pingvinnek, aki a kádban üldögél és levonom a következtetést, hogy a fürdővíz már kihűlt. Feltépem az ajtót és mivel az arcomra van írva, hogy egyáltalán nem vagyok jókedvemben, a pasas ijedtében ugrik vagy másfél métert. A villanyóra leolvasó – aki minden bizonnyal parancsba kapta, hogy kizárólag szombat délelőtt zaklassa a lakosság azon részét, amelynek még van pénze elektromos berendezést üzemeltetni -, rémülten bámul és nem tudja eldönteni, hogy fusson, vagy maradjon. Abszolút megértem, hogy kétségek gyötrik, mert a szemeim alatt széles sávban szétkenődött fekete szemfesték következtében úgy nézek ki, mint egy fürdőköpenybe bújtatott panda, ráadásul egy könnyező pálmát tartok a kezemben, melynek gyökerei vészjóslóan lengedeznek a huzatban. Mosolyt erőltetek az arcomra, amitől nyílván nem leszek kevésbé ijesztő, de a pasas végül elszánja magát és bejön. A villanyórám szemmel láthatóan zavarban van fényképezés közben, egyrészt mert nincs kisminkelve, másrészt mert egyetlen hónap alatt volt pofája felzabálni 159 kWh áramot.

Már vagy tíz perce álldogálok tanácstalanul az előszoba közepén kezemben az erősen kókadozó növénnyel, amikor eléggé el nem ítélhető módon ismét megszólal a telefon, melynek csörgését a legmesszebbmenőkig leszarom. Minden eshetőségre készen odahúzok egy széket a bejárati ajtóhoz és várakozó álláspontra helyezkedem. Időnkét beordítok a szobába, de az Okostelefon teljesen hülye és a leghalványabb fogalma sincs róla, hogy mit jelent a „Kuss legyen már!”. Miután a csörgést befejezte, SMS-ek fogadásával próbálja felkelteni a figyelmemet, meglehetősen kevés sikerrel. Ülök, és várok…

Csengetnek. Aha! Tudtam!!! Kéményellenőrzés… Hát persze apukám, miért is ne? Parancsolj befáradni! Remélem a kéményseprő saját magának is hoz szerencsét, mert határozottan elképzelhető, hogy ebből a lakásból nem fog élve kijutni! Leteszem a könnyező pálmát a pultra és kiveszek a fiókból egy konyhakést. A pasas sajnos megvan vagy két méter, így kénytelen leszek megvárni, amíg leguggol, hogy megnézze a kéménylyukat… Szabadságot vett ki? – kérdezi. Szombat van, ember! – felelem és szúráshoz készülődöm. Munkanap! – mondja. Panda tipusú szemeimmel egy ideig mereven bámulom a repedést a falon, majd diszkréten a fiókba helyezem a szúróeszközt és megpróbálok derűsen mosolyogni. Munkanap? Hát, igen. Mivel huszonharmadika keddre esik, ma, hatodikán szombaton ledolgozzuk huszonkettedikét, ami hétfőre esik és így huszadikától kezdve – ami szombat – négy teljes napon át otthon mereszthetjük a seggünket a kanapén. Gondolom világos.  

Ezen a ponton kiderül, hogy a könnyező pálma nem halt meg, mert patakokban folynak a könnyei a röhögéstől. Én egyáltalán nem találom ezt annyira viccesnek, ezért tájékoztatom, hogy ha azonnal nem hagyja abba, egy külvárosi park eldugott szegletében fogja végezni, rendkívül sanyarú körülmények között. A kéményseprő magában megállapítja, hogy a középkorú hölgy a túlságosan rövidre méretezett fürdőköpenyben nem teljesen normális és sietve elhagyja a lakást. Bevonszolom magam a szobába, hogy ellenőrizzem a telefont és az imént hallottak alapján egyáltalán nem vagyok meglepve azon, hogy a nem fogadott hívás, valamint az azt követő néhány SMS a főnökömtől származik. Felhívom az irodát, hogy közöljem, a Szt. László kórház infektológiai osztályán fekszem, mert elképzelhető, hogy megfertőzött a bubópestis. A főorvos úr az imént tájékoztatott, hogy az eset súlyosságára való tekintettel látogatni, virágot küldeni, az állapotom felől érdeklődni, valamint a kórház közelébe jönni, szigorúan tilos. A kolléganőm sokkos állapotban sajnálkozik, ezért igen rövidre fogom a beszélgetést. Kikapcsolom a telefont és villámgyorsan utánanézek, hogy mi a lószar az a bubópestis. A fertőzést rendszerint egy patkánybolha harapása okozza. Hát ez kurva jó! Bubópestis, mi? Én hülye állat, hogy ez hogy jutott eszembe?! Mondhattam volna, hogy malária, bár errefelé az sem túl gyakori betegség…

Minden további zaklatás elkerülése érdekében, nemes egyszerűséggel elvágom a csengőzsinórt és a telefont – ami még kikapcsolt állapotban is idegesít – gondosan behelyezem a szemetesbe. Bemegyek a fürdőszobába, kiterelem a kádból a pingvint és befekszem a jéghideg vízbe; egyrészt mert az idegösszeomlás szélén állva ez egy remek sokkterápia, másrészt mert a hihetőség kedvéért – patkánybolha harapás hiányában – kénytelen leszek záros határidőn belül produkálni legalább egy magas lázzal és lehetőség szerint eszméletvesztéssel járó tüdőgyulladást!

Advertisements

EvelynnWhite névjegye

Középkorú, enyhén zavarodott nőszemély. Egyes – egybe nem hangzó - állítások szerint a „humorérzék” elnevezésű igen kedvező adottsággal rendelkezik. Ezzel még nem is volna semmi probléma, viszont egy – az olvasni tudó emberiség számára - igen rémisztő pillanatban a fejébe vette, hogy írni is tud. Hát itt kezdődtek a bajok…
Kategória: Csak úgy...
Címke: , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

BÁTRAN MONDJ VÉLEMÉNYT!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s