Ez nem fair!!!

Pontosan hatszor nyomom meg a „szundi” gombot, mert egész egyszerűen nem vagyok hajlandó felkelni. Az utolsó lenyomás után fél szemmel rásandítok az órára és egykedvűen konstatálom, hogy ilyen tempóban biztosan el fogok késni. Alszom tovább, de közben elvonszolom magam a konyháig és csinálok egy kávét. A szokásos reggeli rituálé után elindulok az irodába. Az eső ömlik, a busz tömve van, ennél jobban nem is kezdődhetne a hétfő reggel! Annyira szívesen elbeszélgetnék egyszer azzal a hülye állattal, aki kitalálta, hogy az emberiségnek muszáj dolgozni, hogy valamiből élni tudjon! Állítólag a munka nemesít. Hát minden bizonnyal! A „kötelező” jellegű munka természetesen nem mindenkire vonatkozik. Vegyünk talán egy példát, mondjuk engem és egy másik nőszemélyt – nevezzük Miss Diaznak – és tekintsük meg, hogy mi kettőnk között a különbség. Íme:

Én: Miss Diaz:

Rejtélyes módon nem sikerült elkésnem, 9 óra 00 perckor már az asztalomnál ülve unatkozom. Bekapcsolom a számítógépet és egyetlen gombnyomással törlöm a 113 db e-mailt, ami a hétvégén érkezett, ha volt közte valami fontos, azt majd úgyis újraküldik. Mikor a főnököm megérkezik, látványosan mosolygok és diszkréten a fiókba helyezem a Cosmopolitant meg a BEST magazint.

Természetesen még alszik. Park Hyatt hotel, a 750 m2 területű lakosztály ára 15 500 dollár/éjszaka. Fehér selyempizsama, pihe-puha paplan, baldachinos ágy, stb.

Gondosan szétteregetek egy csomó kimutatást, bizonylatot, szerződést meg miegymást az asztalomon, hogy rendkívül elfoglaltnak tűnjek. A harmadik kávé elfogyasztása után visszatér belém az élet, így arra a kérdésre, hogy segítenék-e megkeresni egy hiányzó számlát, rendkívül energikusan válaszolom, hogy nem. Tizenegy óra tájban megírok egy levelet kizárólag azért, hogy ha valaki megkérdezi mit csináltam egész délelőtt, akkor valamit fel tudjak mutatni.

Ébredezik. Madárcsicsergés!!!

A Madonna videót még mindig nem tudtam megnézni, mert a hülye könyvelő liba folyton itt járkál mögöttem, viszont a Charlie angyalai című filmet már letöltöttem.

Az ezüst tálcán szervírozott reggeli elfogyasztása. Lágytojás, kaviár és néhány szelet pirítós. George az inas megereszti a fürdővizet.

Sóhajtozva veszem tudomásul, hogy be kell mennem egy megbeszélésre. Felteszem az arcomra a „Hű, ez aztán de érdekes!” kifejezést és két órán keresztül bámulom a repedést a falon, mialatt valaki az ingatlaneladás rejtelmeit boncolgatja.

Napozással egybekötött jachtkirándulás a Földközi-tengeren. Az ég kék, a tenger úgyszintén, a jachtot lágy hullámok ringatják.

Egy kicsit átrendezem az asztalomon a dekorációt, nehogy feltűnjön valakinek, hogy minden papír ugyanúgy van, mint reggel kilenckor és végre kinyomtatom a túrótorta receptjét. Eszembe jut, hogy ma még nem is ettem, ezért sürgősen elfogyasztok egy szalámis zsemlét.

Kikötés után hatfogásos ebéd a Ritzben.

A pénzügyi igazgató tájékoztatja a dolgozókat – köztük engem is -, hogy mindenkinek átutalta a szánalmas fizetését.

A bróker ügynök telefonál, hogy megemlítse az elmúlt öt percben megkeresett 120 000 dollárt.

Kiolvasom a Cosmopolitant és elszívok 4 db cigarettát, mert addig sem kell a helyemen ülnöm. Negyed háromkor kénytelen kelletlen felveszem a telefont, de szerencsére nem engem keresnek.

Vásárlás a Champs-Elysées-n. Dior, Lacroix, Givenchy.

A főnököm e-mailben átküld egy anyagot, hogy csináljak belőle prezentációt. Hogy mit csináljak belőle??? Microsoft Office PowerPoint, állítólag marha egyszerű. Ha olyan marha egyszerű, akkor miért nem csinálja meg ő?

A Roland Garros döntő megtekintése V.I.P. páholyból, a szettek között rózsaszín koktélok és Pete Sampras.

Már a teljes idegösszeomlás szélén állok, mert a rohadt prezentáció még mindig nem akar összeállni, ráadásul már mindenki hazament, így nincs senki, akitől segítséget kérhetnék. „Nem, nem, nem!!!! Ki kért meg arra, hogy ezt beillesszed????” Olyan erősen verem a ’delete’ billentyűt, hogy kirepül a helyéről, így kénytelen vagyok négykézlábra állva megkeresni.

Fogadás az Angol Királyi Nagykövetségen. Coco Chanel kisestélyi és rengeteg pezsgő.

Nem vagyok hajlandó ezt befejezni, inkább holnap reggel felmondok! – ordítom, csak úgy magamnak. Már olyan ideges vagyok, hogy rágyújtok az asztalomnál ülve és az sem érdekel, hogy mindjárt meg fog szólalni a füstjelző.

Temérdek lazacos falatka elfogyasztása a svédasztalról, enyhén spicces állapotban.

Beveszek egy nyugtatót és megfogadom, hogy a következő állásinterjúra csakis olyasmit írok bele az önéletrajzomban, amihez tényleg értek. Már majdnem készen vagyok, amikor véletlenül rálépek az elosztón a kapcsolóra, minek következtében elszáll az áram a gépemből. „Hát persze, hogy nem volt elmentve, hát miért is lett volna elmentve! A rodostói k***a édesanyját, most kezdhetem elölről az egészet! Le fogom késni az utolsó buszt!”

Casino de Paris. Christian Dior nagyestélyi, érkezés piros Ferrarin. 100 dollár borravaló a pasasnak, aki az autót leparkolja.

Még nem vagyok készen, de nem vagyok hajlandó tovább az irodában maradni. Miután a taxit megrendeltem, megállás nélkül káromkodok. Csak úgy magamnak. Útközben eszembe jut, hogy egy fillér sincs nálam, így tájékoztatom a sofőrt, hogyha azt akarja, hogy kifizessem, álljon meg egy pénzautomatánál. Kiveszek ötezer forintot és merem remélni, hogy ebből a borravalóra is futja.

250 000 dolláros nyeremény a Ruletten. A pénz egy Louis Vuitton táskában érkezik meg a hotelbe, ahol George, az inas – aki már rohadtul unja az egészet – beszórja a széfbe.

Olyan álmos vagyok, hogy fogat mosni sincs kedvem, viszont eszembe jut, hogy a hamutartó a csikkekkel az asztalomon hever. Még csak az hiányzik, hogy valaki meglássa! Kénytelen leszek holnap korábban bemenni. Fél szemmel rásandítok az órára és minden további hercehurca nélkül bedőlök az ágyba aludni.

Buli egy méregdrága éjszakai clubban. Hajnali fél ötkor tipli van, mert 25 millió dolláros gázsi mellett nem illik a forgatáson másnaposan megjelenni! 

Elnézést, mi van? Hogy a filmforgatás is munka? Na, ne röhögtess, kiscsillagom, holnap cserélünk, jó? Én eljátszom Charlie egyik angyalát, te meg szépen kijózanodsz és befejezed a főnökömnek a prezentációt!!!

Reklámok

EvelynnWhite névjegye

Középkorú, enyhén zavarodott nőszemély. Egyes – egybe nem hangzó - állítások szerint a „humorérzék” elnevezésű igen kedvező adottsággal rendelkezik. Ezzel még nem is volna semmi probléma, viszont egy – az olvasni tudó emberiség számára - igen rémisztő pillanatban a fejébe vette, hogy írni is tud. Hát itt kezdődtek a bajok…
Kategória: Véleménynyilvánítás
Címke: , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

BÁTRAN MONDJ VÉLEMÉNYT!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s