Metrón

Az utolsó kocsiban ülök, ahol már korán reggel olyan rohadt meleg van, hogy a Kalahári sivatag szemlesütve szégyenkezik azzal a szerény 45°C fokkal. Az út egy része csendes és eseménytelen, néhányan azt találgatják, hogy a csávó, aki nyitott szájjal alszik, mikor fog leesni az ülésről. A rendkívül szexi klott gatyába és atlétatrikóba öltözött pasas a Keletinél száll fel és olyan szagot áraszt, hogy szívesen megosztanám vele a tényt, miszerint már feltalálták a dezodort. A szimpatikus, agyontetovált kopasz fiatalember mindössze egyetlen megállón keresztül bírja a kiképzést.

– Te, figyeljél már baszki, húzzál már arrébb egy kicsikét, mer marha büdös vagy!

A klott gatyás szemrevételezi a pasas jobb karján a „Megdöglesz Józsi, mer úgyis megtalállak!” szövegű tetkót, majd szó nélkül arrébb vonul másfél métert. A Blaha Lujza térnél olyan iramban hagyja el a szerelvényt, hogy kis híján elsodorja az ajtónál ácsorgó másfél nőszemélyt, aki miután visszanyerte az egyensúlyát vigyorogva utána szól: 

– Hova rohansz aranyapám, csak nem mosakodni?

Az ajtók éppen záródnak, de azért még halljuk, ahogy a pasas ordítva válaszol:

– Nem kéne elállni az utat azzal a hatalmas nagy seggeddel!

A piros-fehér pöttyös ruhába öltözött nő sürgősen befejezi a vigyorgást, az arcszíne vérvörösre változik és sértődötten lehuppan a hozzá legközelebb eső ülésre anélkül, hogy felmérné ül-e ott valaki. A velem szemben ülő öreg néni halkan felsikolt és az utolsó pillanatban kapja el a szatyrát a nő segge alól. A hirtelen mozdulatnak köszönhetően a nylon szatyor elszakad és egy halom sárgabarack gurul szerte-szét a padlón. Néhányan azonnal felpattanunk és szedegetni kezdjük. Egy öltönyt és nyakkendőt viselő férfi – aki nem értem hogy nem döglik meg a melegtől – szemrehányóan méri végig a figyelmetlen nőszemélyt.

– Nem akar esetleg elnézést kérni? – kérdezi.

– Ne szövegeljen fiatalember, mert ha én szájon vágom, maga soha többet nem szed barackot! – hangzik a válasz.

A pasas először felegyenesedik, látványosan meglazítja a nyakkendőjét, majd egy barackkal a kezében a nő fölé hajol és vészjósló hangon érdeklődik:

– Te mos beszóltál, pöttyös tehén? Szeretnéd, hogy az arcodba nyomjam a barackot?

Mivel a pöttyös tehén arcszíne ezen a ponton erősen a lilára emlékeztet, villámgyorsan átgondolom a gutaütés tüneteit valamint a mentők telefonszámát. A nő a Kossuth téri megállónál élve hagyja el a szerelvényt, az öltönyös viszont utazik tovább és szemmel láthatóan idegesíti a kisfiú, aki fel-le ugrál az ülésen mialatt az anyja egykedvűen bámul ki az ablakon.

– Nem akar esetleg rászólni?

– Nem akarja esetleg hazavinni? Szívesen adok vele uzsonnát is!

A pasas leveszi a nyakkendőjét, mert rájön, hogy marha meleg van és közli a nővel, hogy „Nagyon vicces!”. A gyerek kirobbanó formában van, így megállás nélkül és nagyon kitartóan ugrál. Az öltönyös a Széll Kálmán téren száll le, rendkívül zilált idegállapotban. Mikor az ajtók bezáródnak, a gyerek azonnal leül és az anyja felszólítja, hogy integessen a bácsinak. Az út hátralévő részében mindenki lázasan nézelődik körbe, háta történik még valami izgalmas. A Déli pályaudvarnál örömmel konstatáljuk, hogy a BKV ellenőrök kommandósnak álcázott rendőrök kíséretében állják el a kijáratot. Az öreg néni kifelé menet tájékoztatja a csukott szemmel álldogáló ellenőrt, hogy az út igazán remek volt; viszont a.) beszerelhetnének végre egy klímát, b.) meg kell akadályozni, hogy pöttyös tehenek ráüljenek gyanútlan idős emberekre. Az ellenőr kinyitja a szemét és egyáltalán nem boldog, hogy ezért felébresztették, így felszólítja a nénit, hogy azonnal haladjon tovább.

Örömmel közölhetem, hogy az út tényleg remek volt, az 53°C fok ellenére kitűnően szórakoztam és a nagy felfordulásban senki sem vette észre, hogy megettem néhány barackot!

Reklámok

EvelynnWhite névjegye

Középkorú, enyhén zavarodott nőszemély. Egyes – egybe nem hangzó - állítások szerint a „humorérzék” elnevezésű igen kedvező adottsággal rendelkezik. Ezzel még nem is volna semmi probléma, viszont egy – az olvasni tudó emberiség számára - igen rémisztő pillanatban a fejébe vette, hogy írni is tud. Hát itt kezdődtek a bajok…
Kategória: Csak úgy...
Címke: , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

BÁTRAN MONDJ VÉLEMÉNYT!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s