17

Három és fél órás készülődés után végre elindulunk. Én pontosan tizenháromszor öltöztem át, a Zsuzsa meg kilencszer festette újra a szemét, így most már rendkívül csinosak vagyunk. A Zsuzsa hatalmas mellei látványosan közszemlére vannak téve egy has-középig érő dekoltázson keresztül, ennek következtében, ahogy kilépünk az utcára azonnal összeütközik két autó. A két pasas egy ideig nem ér rá a káreseménnyel foglalkozni, de miután a Zsuzsa kikerült a látóterükből rögtön elkezdenek egymással ordítozni. Én egy olyan ruhadarabbal próbálom meg felhívni magamra a figyelmet, amit szoknyának nem igazán lehet nevezni, mert mindössze huszonöt centiméter hosszú. Íme:

 miniszoknya

Mikor a nagyanyám meglátott minket, azt mondta úgy nézünk ki, mint két prosti; nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy esetleg igaza lehet… V’Moto-Rock koncertre igyekszünk az E-klubba, viszont fogalmunk sincs, hogy az hol van. Mindössze annyit tudunk, hogy valahol Budán. A rengeteg eszünkkel viszonylag hamar rájövünk, hogyha Budán van, mi meg Pesten vagyunk, akkor nyilván át kell menni valamelyik hídon. Próba szerencse, felszállunk a hatos villamosra. Az ajtók bezáródnak mögöttünk és bár még el sem indultunk, a Zsuzsa arcszíne máris holt sápadtra változik. Hátra sem kell néznem, mert pontosan tudom, hogy ez csak egyet jelenthet, jön az ellenőr. Az ellenőr mindössze azért probléma, mert bérlete kettőnk közül csak nekem van. Villámgyorsan átgondolom, hogy milyen messze van a következő megálló, aztán széles mosollyal az arcomon fordulok a pasas felé, aki a karszalagját igazgatja. Látványosan keresgélni kezdek a táskámban. Jobbra-balra pakolgatok mindent, egy ponton megkérem az ellenőrt, hogy segítsen már egy kicsit; a kezébe adom az esernyőt, a neszesszert meg a tamponos dobozt, hogy jobban lássam a táska tartalmát. Azt hiszem ez az a pillanat, amikor a pasas már boldogan lemondana arról, hogy a bérletemet megtekintse. Mivel éppen egy piros lámpánál várakozunk, a rohadt bérlet még mindig nem akar előkerülni! A mellettünk álló srác pontosan tudja, hogy mire megy ki a játék és szemmel láthatóan nagyon szurkol nekem, mert nyilván se jegye, se bérlete nincsen.  A Zsuzsa, aki már egyáltalán nem sápadt, úgy nézi a műsort, mintha moziban lenne, csak a pattogatott kukorica hiányzik a kezéből. Az utasok feszülten figyelnek, meg mernék rá esküdni, hogy magukban fogadást kötnek arra, hogy meglesz, vagy nem lesz meg. A rendkívül segítőkész kockás inget viselő bácsi észreveszi a külső cipzáras részt a táskámon és javasolja, hogy nézzem meg ott is. A jó édes anyádért kell itt neked ötleteket adni te barom – gondolom magamban, mert a bérletem tényleg ott van. Mivel még mindig nem vagyunk a kurva megállóban, a cipzár érdekes módon „beragad”. Rángatom, rángatom és az jár a fejemben, hogy az ember mi mindent meg nem tesz a barátnőjéért, annak ellenére, hogy az szemérmetlen módon képes az összes figyelmet magára vonni az igazságtalanul méretezett melleivel. A cipzár abban a pillanatban nyílik ki, mikor a jármű ajtaja. A Zsuzsa, meg a srác már le is pattant a villamosról, én villámgyorsan felmutatom a bérletemet, az utasok csalódottan konstatálják, hogy fogadást elvesztették. A megállóban a sráctól megtudjuk, hogy jó irányba megyünk, mert az E-klub a Műszaki Egyetem E épületében van, így megvárjuk a következő villamost. A legtöbb egyetemi klubban van belépési korhatár, így egy kicsit idegesek vagyunk; de merjük remélni, hogy ennyi szemfestékkel, ilyen rövid szoknyában és ekkora dekoltázzsal kinézünk tizennyolc évesnek. Mikor megérkezünk, kiderül, hogy tök jó hogy ideértünk, viszont a koncert szombaton van, tehát holnap. Visszaszállunk a rohadt villamosra és eldöntjük, hogy moziba megyünk. A Corvinban korhatáros filmet vetítenek, örömmel vesszük tudomásul, hogy szemrebbenés nélkül beengednek minket.  A film szar, a perec kőkemény, a mellettem ülő kopasz csávó hangosan horkol; mikor időnként felébred a lábaimat bámulja, mert a Zsuzsa mellei túl messze vannak. Tizenegy után három perccel érek haza, a nagyanyám a konyhában üldögél, de nem azért mert nem álmos, hanem mert meg van győződve róla, hogy ilyen rövid szoknyában nem fogok érintetlen állapotban hazaérni. Megnyugodva veszi tudomásul, hogy senki sem tett kárt bennem és mielőtt elindulna aludni, még egyszer rosszallóan szemügyre veszi azt a bizonyos szoknyát. Az igazat megvallva, megnéztem a Rákóczi téren sétálgató éjszakai pillangó típusú hölgyeket a villamosról, hát igen… rajtam viszont legalább nincsen neccharisnya…

Reklámok

EvelynnWhite névjegye

Középkorú, enyhén zavarodott nőszemély. Egyes – egybe nem hangzó - állítások szerint a „humorérzék” elnevezésű igen kedvező adottsággal rendelkezik. Ezzel még nem is volna semmi probléma, viszont egy – az olvasni tudó emberiség számára - igen rémisztő pillanatban a fejébe vette, hogy írni is tud. Hát itt kezdődtek a bajok…
Kategória: Nőknek
Címke: , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

BÁTRAN MONDJ VÉLEMÉNYT!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s