A cipő

kép_06Egy olasz cipőbolt kirakatában vetem rá az első pillantást. Én még ilyen gyönyörűséget életemben nem láttam! Képtelenül magas tűsarka van, minimum tizenkét centi. Megbabonázva állok az üzlet előtt, egy idő után a cipő is észrevesz engem és azt suttogja, „Gyere már be, mit ácsorogsz ott!”. Nem tudom mitévő legyek. 180 cm magas vagyok, ha felveszek egy ilyen cipőt, zsiráf méretűvé fogok magasodni. Az alacsonyabb ágakat simán le tudom majd legelni a fákról… Bemegyek és felpróbálom. Járni ugyan nem tudok benne, de ez az apróság eltörpül a tény mellet, hogy nagyon jól áll a lábamon. Gyors fejszámolást végzek, a pasim 194 cm, tehát még mindig 2 centivel magasabb lesz nálam, ha ebben fogok közlekedni. Mivel a cipő azt suttogja „Vegyél meg, de azonnal!”, nem tudok neki ellenállni. Hazafelé menet kissé elbizonytalanodom, mert kiadtam 30 000 Ft-ot egy cipőért, amiben nem tudok normálisan menni. Gyakorlás képen aznap este az összes házimunkát 12 cm magas sarkakon állva végzem. Éppen a vacsorát készítem, amikor a pasim benyit a konyhába. Úgy tűnik a férfiakra tényleg hatással van a magas sarkú cipő, mert azonnal kézen fog és behurcol a hálószobába, még annyi időm sem marad, hogy elzárjam a gázt. Vacsora után a TV előtt ülünk, a lábaim már baromira fájnak, de a cipőt azért sem vagyok hajlandó levenni. Egy kis idő múlva észreveszem, hogy a pasim nem a filmet bámulja, hanem engem, ezért sürgősen tájékoztatom, hogy eszébe ne jusson! Tizenegy óra tájban már viszonylag stabilan állok a lábamon, így rendkívül elégedetten mosok fogat. Más kérdés, hogy a fürdőszoba tükörben csak a nyakamig látszom. Másnap reggel természetesen ebben a cipőben megyek dolgozni. A buszon mindenki pontosan egy fejjel alacsonyabb nálam, kissé kínosan érzem magam, ezért inkább leülök. Az irodában az összes nő el van ájulva az új szerzeményemtől, nekem viszont déltájban már annyira fáj benne a lábam, hogy amikor csak tehetem, kibújok belőle. Próbálok minél kevesebbet járkálni, mikor a főnököm behív egy megbeszélésre, könnyek szöknek a szemembe. Délután háromkor lesz, ami lesz, mezítláb indulok a beszerzési osztályra, a cipőt látványosan az asztalom mellé helyezem és reménykedem benne, hogy mire visszaérek, valaki ellopja. Ez lenne a legpraktikusabb megoldás, mert így legalább nem kéne otthon magyarázkodnom az ügyben, hogy egy 30 000 Ft-os cipő mindössze egyetlen egyszer volt a lábamon. Öt óra tájban telefonálok és búgó hangon megkérem a pasimat, hogy jöjjön értem, mert képtelen vagyok busszal hazamenni. Szerencsére nagyon megértően kezeli az ügyet, mindössze annyit kér, hogy bizonyos alkalmakra azért néha vegyem fel. A perverz édes anyádat!- gondolom magamban, de jelen állapotomban bármit hajlandó vagyok megígérni, csak vigyen már végre haza.

Októberben egy teljes héten keresztül ömlött az eső és mi annyira unatkoztunk, hogy hirtelen felindulásból narancssárgára festettük az egész nappalit. Karácsony előtt négy nappal elhatározom, hogy mégiscsak átfestem fehérre a plafont, mert nem tetszik, hogy egybefolyik a falakkal. Nylon zacskóba bugyolálok mindent, aztán hozom a festéket meg a hengert. A szoba nem túl magas, ennek ellenére csalódottan konstatálom, hogy akárhogyan nyújtózkodom, nem érem el rendesen a plafont. A rohadt életbe, kb. tíz centi hiányzik, most ezért a tíz centiért kénytelen leszek fel-le pattogni a létrán. Egy darabig lábujjhegyen állva festek, de ez marha kényelmetlen. Egyszer csak eszembe jut a cipő, ami pontosan hat hónapja hever egy dobozba zárva. Azt hiszem itt az ideje, hogy szívjon egy kis friss levegőt! Zseniális vagyok! Szépen kényelmesen elérem a plafont, egy óra alatt végezni fogok és ennyit még a lábam is kibír. Felteszek egy Alice Cooper CD-t és rendkívül elszántan festeni kezdek. Tíz perc múlva felveszek egy esőkabátot, mert a rohadt festék folyton visszacsöpög a hengerről. A szoba felénél járok, amikor hazaér a perverz állat. Hogy egy talpig festékes, esőkabátba bugyolált, szakadt farmernadrágot viselő, szétzilált hajú nőről, hogyan a francba jut valakinek eszébe a szex mindössze azért, mert egy vörös színű tűsarkú van a lábán, soha az életben nem fogom megérteni! A plafon egyébként gyönyörű szép lett, Őlordsága legalább háromszor festette át, mert folyton átütött a narancssárga festék! A plafonfestő incidens óta nagyon trükkös lettem. Ha valamit el akarok érni nála, amihez semmi kedve nincsen, mindössze annyit kell tennem, hogy előveszem a szekrényből a dobozt és meglóbálom előtte az ominózus cipőt. Meg kell, hogy mondjam, annak ellenére, hogy az utcán sohasem hordom, ez lett a kedvenc lábbelim!

 

Advertisements

EvelynnWhite névjegye

Középkorú, enyhén zavarodott nőszemély. Egyes – egybe nem hangzó - állítások szerint a „humorérzék” elnevezésű igen kedvező adottsággal rendelkezik. Ezzel még nem is volna semmi probléma, viszont egy – az olvasni tudó emberiség számára - igen rémisztő pillanatban a fejébe vette, hogy írni is tud. Hát itt kezdődtek a bajok…
Kategória: Nőknek
Címke: , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) A cipő bejegyzéshez

  1. acilici szerint:

    🙂 Csak gratulálni tudok! (természetesen a cipőhöz is). Szuper a megfogalmazás és élmény olvasni

BÁTRAN MONDJ VÉLEMÉNYT!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s