Hőség

Hétfő

A Lehel téren már reggel kilenckor 28°C fokot mutat a hőmérő. A Meteorológiai Intézet állítása szerint a kilátások nem túl bíztatóak, hamarosan meg fogunk dögleni a melegtől.

Kedd

Délután öt órakor 37°C fok van. Hazafelé cikk-cakkban közlekedem az utcán,  mert a másodfokú égési sérülések elkerülése érdekében mindig átmegyek az árnyékos oldalra. A közeli építkezésen dolgozó munkások már olyan barnára sültek, hogy az Egyiptomi nagykövetségen simán megkapnák a bevándorló vízumot. A szomszéd kisfiú, aki általában hiperaktív, a bejárati ajtóban üldögél (!) a küszöbön és bambán bámul maga elé. Az anyja vigyorogva közli, hogy reggel elvitte a gyereket orvoshoz, de kiderült, hogy semmi baja, csak a melegtől ilyen bágyadt. Karcsi bácsi a harmadikon egy szál fehér alsógatyában sepregeti a folyosót és egyáltalán nem zavarja, hogy a mellette lakó Zsófi néni időnként kiszól az ablakon: „Szégyellje magát, vén disznó!”

Szerda

Bemegyek a Westend-be és veszek egy távirányítóval és időzítővel felszerelt ventillátort, mert baromira unom, hogy a meglévőhöz folyton fel kell ugrálni ha magasabb fokozatba akarom tenni. Öt ember áll előttem a kasszánál, cseppet sem meglepő módón mindannyian egy-egy ventillátoros dobozt szorongatnak a hónuk alatt. Otthon röpke másfél óra alatt rájövök, hogy hogyan kell az állványt összerakni. Mikor végre kész van minden, észreveszem, hogy a mocskok nem adtak elemet a távirányítóhoz. Hát azért sem fogom „manuálisan” megnyomni az indítógombot! Mindenre elszántan kiveszem az elemet a TV távirányítójából, mert egy ilyen aprócska probléma rajtam aztán nem fog kifogni. Mikor bekapcsolom a ventilátort (a távirányítóval!), egy kisebb szélvihar alakul ki a helyiségben, a szobanövényeim szemrehányóan lengedeznek és kikérik maguknak az erős huzatot. Tájékoztatom őket, hogy jobban teszik ha kibírják, mert amennyiben én itt elpatkolok hőguta következtében, nem lesz senki, aki nekik vizet adjon. Este nem nézek Tv-t, mert fogalmam sincs hogyan kell távirányító nélkül csatornát váltani.

Csütörtök

Bár az utazóközönséget elfelejtették tájékoztatni, a mai naptól kezdve a BKV valamennyi járatán megkezdték a szauna üzemeltetését. A szolgáltatás benne foglaltatik a horribilis áron értékesített menetjegyek és bérletek árában. Javasolnám az illetékeseknek, hogy minden egyes jármű mögött haladjon egy jégkockákkal és hideg frissítőkkel is felszerelt mentőautó, mivel egy fémből és üvegből készült trolibuszon – melyen egyetlen ablakot sem lehet kinyitni – kellőképpen meleg van ahhoz, hogy a nyolcvanöt éves néni eldobja magát a padlón mindössze három perccel a felszállás után.

Péntek

40°C fok van árnyékban. Ezt nem lehet kibírni! A nők már nem törődnek azzal, hogy néznek ki (vagy nincs otthon tükör), életkortól és testsúlytól függetlenül mindenki sortot és ujjatlan felsőt visel. A pasik még ennél is tovább mennek, egy szál gatyában és strandpapucsban pompáznak. Az egész város egy tengerparti sétányra emlékeztet, mindössze a tenger hiányzik belőle. A nagyon cuki tűsarkú cipőmmel legalább háromszor ragadok bele a megolvadt aszfaltba. Egyszer a kocsiút kellős közepén. Mialatt próbálom kirángatni a cipőmet azért imádkozom, hogy a teherautó, ami mindjárt elgázol, hűtőkamrával legyen felszerelve. Szeretném, ha valaki tolmácsolná őszinte elismerésemet valamennyi afrikai és arab ország felé. 50°C fokban életben maradni nagyon figyelemreméltó teljesítmény!

Szombat

A délelőtt folyamán megiszok tizenhárom liter vizet és minimum négyszer zuhanyozom. Bekapcsolom a Tv-t és merem remélni, hogy valamelyik adón a hófödte Déli-sarkról adnak dokumentumfilmet. Délután bemegyek a Duna Plázában és végigjárom az összes üzletet, még a postára és a Bodybuilder shopba is benézek. Természetesen nem azért jöttem, hogy vásároljak, elszántan keresem a leghűvösebb helyiséget. Mivel a versenyt a Marks & Spencer nyeri, három és fél órát töltök el a ruhaneműk között bolyongva. A biztonsági őr egy idő után elkezd gyanakodva méregetni, így végül kénytelen-kelletlen veszek egy fehér pólót.

Vasárnap

Ventilátor ide, ventilátor oda, a lakásban pontosan 32°C fok van. Reggelizni semmi kedvem, ebédre megeszek másfél kiló fagylaltot. Délután háromkor kinyitom a hűtő ajtaját, odahúzok egy széket és kiolvasom Rejtő Jenő: A pokol zsoldosai című könyvét. Estefelé furcsa zajra leszek figyelmes, egy idő után rájövök, hogy a virágaim vízért sikoltoznak a folyosón. Erősen foglalkoztat egy “nyaralás” lehetősége valamelyik skandináv ország terültén, vagy esetleg Angliában, mert a BBC szerint ott mindössze 22°C fok van. Mivel a Meteorológiai Intézet előrejelzése szerint továbbra sem hajlandó csökkeni a hőmérséklet, már a kivándorlás lehetőségét is hajlandó vagyok fontolóra venni!

Reklámok

EvelynnWhite névjegye

Középkorú, enyhén zavarodott nőszemély. Egyes – egybe nem hangzó - állítások szerint a „humorérzék” elnevezésű igen kedvező adottsággal rendelkezik. Ezzel még nem is volna semmi probléma, viszont egy – az olvasni tudó emberiség számára - igen rémisztő pillanatban a fejébe vette, hogy írni is tud. Hát itt kezdődtek a bajok…
Kategória: Hisztéria
Címke: , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

BÁTRAN MONDJ VÉLEMÉNYT!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s