Miről írjak???????

kép_29Jövő hét péntekig meg kell írnom egy novellát. Tízezer karakter leütése igazán nem jelenthet problémát, mindössze találnom kell egy témát, ennyi az egész. Már egy rakás teljesen használhatatlan ötletem van, amikor eszembe jut az újságírók kedvenc mondása: A téma az utcán hever. Az utcán, mi? Na, majd én mindjárt utána járok ennek! Felveszem a farmeromat és belebújok a cipőmbe. Azon tűnődöm, hogy vigyek-e magammal jegyzetfüzetet, de mivel nem akarok túlságosan hülyén kinézni, erről inkább lemondok. Kinyitom a kaput és elindulok felfelé a Dembinszky utcán. Lehet, hogy járvány tört ki a városban, csak engem elfelejtettek tájékoztatni? Már vagy tíz perce megyek, de még egy lélek sem jött velem szemben! A fekete macska, aki ma reggel azzal a gondolattal kelt fel, hogy öngyilkosságot fog elkövetni, egy üres telekről ront ki az utcára és először rám hozza a frászt; aztán meg az autó vezetőjére, aki majdnem elgázolja, mikor átspriccel az úttesten. Az egyik házból egy rózsaszín sortot viselő pasas libben ki, a színválasztást rendkívül elgondolkodtatónak tartom, de ebbe a témába nem kívánok bővebben belemenni. Már a Wesselényi utcánál járok, de még mindig nem történt semmi figyelemre méltó. A hármas számú ház előtt felcsillan a remény, mert az egyik földszinti ablakból óriási cirkusz hallatszik ki. Ha jól értem, akkor a Réka egy ribanc, a Dezső egy disznó, aki ordít, az meg a Dezső felesége. Egy darabig diszkréten hallgatózom, de viszonylag hamar csend lesz, így baktatok tovább, egészen a Magyar Színház épületéig. Egy csapat műszaki munkás éppen egy irdatlan méretű díszletelemet próbál betuszkolni a színházba a rámpán keresztül, az izzasztó körülményekre való tekintettel védőkesztyűt és nadrágot azt viselnek, pólót viszont egyáltalán nem. Hát erről nyilván nem lehet írni, de látványnak egyáltalán nem rossz, így néhány percig lámpaoszlopnak álcázva bámészkodom a sarkon. A Hevesei Sándor téren leülök egy padra és figyelem arra járó embereket.  A ballonkabátot és sísapkát viselő férfi valószínűleg a pszichiátriáról lépett le a környék lakóinak riogatása céljából; az idős hölgy sminkje enyhén szólva is rémisztő, valaki igazán elmagyarázhatná neki, hogy miután kirúzsoztunk a szánkat, a tükörben nem árt megnézni az eredményt! Közismert színművészünk egy hófehér X6-os BMW-ből emeli ki a seggét, amelynek szalon ára jelen pillanatban 25 144 000 Ft. A nő, aki vele van, biztosan egy újságíró és arról ír cikket, hogy milyen rohadt nehéz manapság színésznek lenni. Két ellentétes irányba közlekedő trolibusz megáll egymás mellet és mialatt a vezetők kedélyesen elbeszélgetnek, a város két végében azon tűnődik a kocsiban ülő lakosság, hogy mi az úristent bonthattak fel már megint, hogy ekkora dugó van. Fél óra múlva már rettenetesen unatkozom és nagyon melegem van, így az Izabella utca felé veszem az irányt és az jár a fejemben, hogy jöhettem volna kényelmesebb cipőben. A Király utca sarkán két részeg pasas üldögél az útpadkán, ezért úgy teszek, mintha a trolira várnék és a szemem sarkából elkezdem figyelni őket. Ezek ketten nem csinálnak az égvilágon semmit, csak ülnek és néznek maguk elé bambán, ennél még sarki hentes kirakata is izgalmasabb. Mikor a harmadik troli is elmegy, elkezdenek gyanakodva méregetni, így menekülőre fogom a dolgot, és elindulok a Lövölde tér irányába. Néhány percre leülök egy virágtartó láda szélére és megpróbálok rájönni, hogy mi a kénköves ménkő ihlette meg Kern Andrást ezzel a hellyel kapcsolatban. A dal szerint itt mindig hideg van, én viszont majd megdöglök a melegtől! A játszótéren a gyerekek azt játsszák, hogy ki tudja hamarabb kiborítani az anyukáját; egy teherautó sofőrje úgy nyomja a dudát, hogy azt a Kossuth téren is hallják, viszont a két öregasszony süket és gyengénlátó, mert a tilosban bájcsevegnek a zebrán. A Lidl előtt egy pasas bámulja a szőke cicus fenekét, akinek éppen csörcsizik a telcsije, így nem ér rá azzal az aprósággal foglalkozni, hogy elfelejtett szoknyát felvenni. Bocsánat, én tévedtem; van rajta szoknya, csak első ránézésre nem lehet észrevenni! Elegem van az egészből, így elindulok hazafelé a Rottenbiller utcán, ami már megint romokban hever; mert mikor legutóbb felbontották elfelejtették elmagyarázni a munkásoknak, hogy a kék csövet is ki kell cserélni, nemcsak a sárgát. Rendkívül csalódottan lépek be a kapun és ha már úgyis itt vagyok, megnézem a postaládát. Kiveszem a borítékot, amiben minden bizonnyal egy sárga csekk van, kidobom a szemétbe a másfél kiló szórólapot és dühösen nyomom meg a lift hívógombját. Hát kérem tisztelettel, nálunk a VII. kerületben a téma nem hever az utcán!!!!

Reklámok

EvelynnWhite névjegye

Középkorú, enyhén zavarodott nőszemély. Egyes – egybe nem hangzó - állítások szerint a „humorérzék” elnevezésű igen kedvező adottsággal rendelkezik. Ezzel még nem is volna semmi probléma, viszont egy – az olvasni tudó emberiség számára - igen rémisztő pillanatban a fejébe vette, hogy írni is tud. Hát itt kezdődtek a bajok…
Kategória: Csak úgy...
Címke: , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

BÁTRAN MONDJ VÉLEMÉNYT!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s