És eljő a sötétség…

Már megint felhős az ég, rémesen szürke a szombat reggel. Ébredés után viszonylag hamar észreveszem, hogy a lakásból teljesen eltűnt az áram. Információszerzés céljából látogatást teszek a folyosón. A földszinti lakók egybehangzó állítása szerint hat óra tájban kedélyesen lángolt a ház áramellátásához szükséges kábeleket és kapcsolókat tároló szekrény. Tavaly egyszer már kigyulladt, úgy tűnik megkedvelte. Ablaktalan fürdőszobámban teljes sötétség honol, tétova tapogatózás után sikerül megtalálnom a fogkefémet. A körülményekre való tekintettel elblicceltem a sminket, így a házfalakhoz lapulva, lehajtott fejjel somfordálok el a sarki boltig elsősorban melegedés, másodsorban ehető jellegű kenyér vásárlása céljából. A házhoz visszaérve igen kevés örömmel konstatálom, hogy 4 db rendkívül tanácstalan villanyszerelő lődörög a kapu alatt. Lift hiányában a „lépcső” elnevezésű rémes építészeti megoldás megmászásával kell feljutnom a lakásba. Szétdohányzott tüdőm már ez első emeleten kétségbeesetten tárcsázza a mentők telefonszámát. A második emeletnél teljes légzésképtelenség miatt elterülök a lépcsőn és megvárom a déli harangszót.

A mélyhűtő szokatlanul erős aktivitást mutat, mert elszántan latolgatja a leolvadás lehetőségét, de mire meghozza a döntést a konyha hőmérséklete eléri a fagypontot. Három óra tájban már a teljes téli ruhatáramat, valamint a paplant és a takarót is magamon viselem. Elképzelhető, hogy hamarosan újra meleg lesz, mert az égő mécsesek számát tekintve egy kellemes kis lakástűz esélyei igazán a legjobbak. Unaloműzés céljából a céges telefonon felhívom az Egyesült Államokban élő nem kis létszámú rokonságot, majd készítek néhány feljegyzést:

  1. A laptopot lemerült állapotban eltenni szigorúan tilos.
  2. Az elemlámpa a jól felszerelt háztartás elengedhetetlen része.
  3. Áramszünet esetén egyáltalán nem járkálunk a sarki boltba, mert utána gyalog kell felmásznunk a harmadik emeltre.
  4. Ha mégis lemegyünk a kur%a boltba, nem felejtünk el kenyeret venni.

DarkA hőmérséklet eléggé el nem ítélhető módon tovább csökken, már pingvinek grasszálnak a fürdőszobában. A szikra egy kissé megkésve, öt óra tájban pattan ki, természetesen nem a konnektorból, hanem a csodálatos értelmi képességekkel megáldott fejemből. A gáztűzhely, melynek üzemeltetéséhez semmilyen formában nem szükséges az áram, melegséggel tölti el a lelkem és nem mellesleg felolvasztja a szétfagyott seggemet. A pingvinek kikérik maguknak a hőmérséklet emelkedését és hosszú, tömött sorokban elhagyják a lakásomat. Csodálatos értelmi képességeimet erősen megkérdőjelezi az a tény, hogy reggel óta emlegetem az elektromos vízforraló kur%a anyját, holott a gáztűzhely kiválóan alkalmas a  lábosba töltött víz felmelegítésére. A forró tea mennyei boldogság, viszont úgy tűnik vészesen fogy a mécses. Továbbra is erőteljesen unatkozom, ezért fejben kiszámolom, hogy mennyi hárommillió nyolcszázhatvanhétezer kilencszáznyolcvanöt mínusz kettőmillió százhetvenhatezer nyolcszáztizenhét. Pontban 6 óra 00 perckor fellélegzik az áramelvonástól szenvedő lakóközösség, mert Isten és az elektromos művek csodás ajándéka váratlanul visszaszökken a vezetékekbe. Az áram átmeneti jelleggel leteríti a Kosztalovics bácsit, aki fél hat tájban úgy döntött, hogy az adott körülmények között minden áramtalanítva van, így a hálózati dugó kihúzása nélkül is nyugodtan nekiállhat megszerelni a televízió készüléket.

ElectricShock

Reklámok
Kategória: Csak úgy... | Címke: | 5 hozzászólás

Kis karácsony, nagy karácsony…

Christmas

November 15.

Békésen tologatom a bevásárlókocsimat az élelmiszerüzletben annak érdekében, hogy a fáradságos munkával megkeresett fizetésem felét elköltsem egy rakás olyan szarra, amit biztosan nem fogok megenni, amikor a konzervek után jobbra fordulva hirtelen egy hadseregnyi alattomosan vigyorgó csokoládé mikulás néz velem farkasszemet. Azonnal felhívom az anyámat, aki rémülten közli, hogy a Mohamedán hitre áttérni kizárólag a „karácsony” elnevezésű rémesen macerás ünnep elkerülése érdekében határozottan elítélendő és rendkívül helytelen. Maradok tehát görög katolikus és beveszek egy nyugtatót.

December 9.

A karácsonyi helyzet egyre fokozódik. Délután súlyos tévedésből felpréselem magam a 76-os trolibuszra, mert ajándékvásárlás céljából be kívánok térni a WestEndbe. A saját lábamon kívül másik három ember lábán is állok és rendkívül gyorsan rájövök, hogy mit érezhetnek azok a szerencsétlen szardíniák a dobozban. Az ülőhelyekért folytatott harc az Andrássy úti megállónál hág a tetőfokára, a banyataligával felszerelt harcias öregasszonyok nagyothalló készülék hiányában ordítva szidják egymás édesanyját. A Ferdinánd híd közepén leállunk és egy fél – iszonyatosan hosszú – órán keresztül egy tapodtat sem mozdulunk. Végül a sofőr elhaló hangon tájékoztatja a hímnemű utasokat, hogy igazán kedves gesztus lenne tőlük, ha egy kicsit előrébb tolnák a járművet, mert akkor talán van rá némi esély, hogy elindulunk. Ezen a ponton teljes érdektelenséget kezdek mutatni bármi nemű vásárlás iránt és erőteljes nosztalgiával gondolok vissza boldogult gyermekkoromra, amikor nem volt más dolgom Karácsony este, mint leskelődni a kulcslyukon; majd a csengettyű hangjára berontani a szobába és ordítva követelni, hogy azonnal hordják az ölembe az összes ajándékot.

December 13.

Mikor a tériszony megszüntetése érdekében elfogyasztott vodka már érezteti a hatását, elszántan felmászok a létrára, hogy megpucoljam az összes ablakot, mert tegnap este az a kényszerképzetem támadt, hogy a karácsonyi angyal kizárólag egy tiszta lakásban hajlandó földet érni. Tekintettel a banán, és egyéb déli gyümölcsök érlelésre teljességgel alkalmatlan időjárásra a művelet elvégzése közben kétoldali tüdőgyulladást kapok, minek következtében „köhögés” címszóval olyan hangokat adok ki magamból, mint egy tüdőbajos kecske. Másfél liter – adagonként 5 ml alkoholtartalmú – mennyei köhögés elleni szirup elfogyasztása után az életben maradásom esélyei határozottan jobbak, így az éjszaka közepén a lakás valamennyi helyiségében portalanítom a plafont.

December 15.

Magyarország közel tízmillió főt számláló lakosságából jelenleg a WestEndben tartózkodik minimum másfél millió ember. A üzlettől B üzletig csak az tud eljutni, aki már részesült valamilyen harci kiképzésben és van nála egy pajszer, vagy bármilyen ütlegelésre alkalmas vasszerszám.  Röpke fél óra alatt felverekszem magam a mozgólépcsőre, hogy lemenjek a metrószintre, ahol egy kávézóban lerakom az ajándékvásárlásban megfáradt seggemet az első utamba kerülő székre. Az asztalnál ülő három pasas rosszallóan méreget, de tekintettel enyhén sokkos és erősen hisztérikus állapotomra ezt pont leszarom.

December 17.

A gondosan megírt bevásárlólista elvesztésének eredményeként igen kreatív, improvizációs élelmiszer vadászattal töltöttem az egész délutánt a Tesco -ban, ahol több száz, vásárlónak álcázott gerilla-harcos taposta egymást halomra a halas pult előtt. A kosarakban felhalmozott élelmiszer mennyiségből ítélve úgy tűnik elfelejtettek szólni az embereknek, hogy Karácsony lesz és nem háború.

December 20.

Felkeresem a legközelebbi fenyőfaárust, hogy megvásároljam azt a bizonyos örökzöld növényt, ami hazaérkezés után fél órával alattomos módon ledob magáról legalább 40 000 db tűlevelet, mert nem kedveli a jól fűtött lakásomat. A fenyőfa továbbra is igen mutatós, csak messziről kell nézni és lehetőleg hunyorítva.

December 23.

Éppen könyékig turkálok a káposztalevelek megtöltésére szánt darált húsos trutymóban, amikor rájövök, hogy a sütőben tartózkodó mákos bejgliből kifelejtettem a mákot, így elszántan megiszom az összes sütőrumot és részegen dalolom át az éjszakát.

December 24.

Az égősor zsinórját tavaly szétrágta a macska – nyugodjék békében –, ezért némi szigetelőszalaggal rendkívül kreatívan megreparálom annak érdekében, hogy este kizárólag a csillagszórók szikrázzanak és ne az egész karácsonyfa. Tekintettel arra, hogy nevezett tárgy felborulásának esélyeit az egyenetlen díszítés, valamint a család kedvenceként nyilvántartott Alfonz kutyánk szaloncukor iránti erőteljes érdeklődése határozottan növeli, fogok egy kalapácsot és a talpazatot nemes egyszerűséggel rászögelem a parkettára. Később rendkívül ízléses pufók angyalkákkal díszített csomagolópapírba bugyolálom az összes ajándékot, melyektől kibontás után euforikus állapotba kerül az egész családom, kivéve az időskori értelmi hanyatlásban szenvedő nagyapámat, aki egy Nespresso kávéfőzővel a kezében azon tűnődik, hogy „Hát ez meg mi a lóf%sz?”. Egyperces néma felállással megemlékezünk az áramütés következtében elpatkolt macskáról, majd kiéhezett sáskahad módjára rávetjük magunkat a vacsorára.  Az ünnep fényét határozottan emeli, hogy az egész éjszakát a baleseti sebészeten töltjük, mert a nagyfater torkán rendkívül kreatívan módon képes volt megakadni az egyetlen szálka, ami fellelhető volt a halászlében.

Grandpa_1

Kategória: Csak úgy... | Címke: , | 4 hozzászólás

Tavalyi tollakkal ékeskedem…

www.mikulas-blogja.com

Santa

 

Kategória: Csak úgy... | Címke: | Megjegyzés hozzáfűzése

Egy örömteli bejegyzés

Award

Egy kedves olvasóm – akinek egyébként én vagyok az egyik rendkívül lelkes és általában nagyon kedves olvasója – egy blogdíjat adományozott nekem, amit ezúton szeretnék hálásan megköszönni. A Liebster Díj első látásra egy kissé talán macerásnak tűnik, de ez semmit sem von le a The World Of Ildiko blog szerzőjének kedvességéből és ahogyan azt már említettem, én tényleg nagyon hálás és – bár ezt még nem említettem – erőteljesen boldog vagyok!

A díjat a szokásoknak megfelelően ezennel továbbadom, de előtte ismertetem a szabályokat:

  1. Linkeld azt, aki téged jelölt.
  2. Válaszolj a tíz kérdésre, amit feltett neked.
  3. Jelölj te is tíz, de legalább három embert (200 alatti legyen a követőik száma)
  4. Tegyél fel tíz kérdést.
  5. Tudasd a jelöltjeid blogján, hogy Liebster Díjat kaptak tőled.

Meglehetősen léha (vagyis lusta, könnyelmű, semmirekellő, felületes, nemtörődöm) nőszemély lévén én mindössze négy blognak adományozom a díjat, ezek a következők:

Wolf Diary: Egy farkas naplója (mert bátran és őszintén ír a megpróbáltatásairól és nagyon szeretem a filmkritikáit)

Suz’n Világa (mert inspirálóan vidám és pozitív akkor is ha szemét dolgokat szór elé az élet)

KATASZTRÓFASOROZAT (mert minden egyes mondatával egyetértek)

Tisztakék (mert gyönyörű gondolatai vannak)

blogdíj_4

Ildikó ezeket a kérdéseket tette fel nekem:

Hogy hívnak?

Evelynn White.

Mi a legrosszabb tulajdonságod?

Írtam egy baromi hosszú listát a rossz tulajdonságaimból, de egyelőre képtelen vagyok eldönteni, hogy ezek közül melyik álljon az első helyen…

A negatív kommenteket, amiket kapsz, ha kapsz, láthatóvá teszed, vagy törölni szoktad?

Ezúton üzenem minden kedves Olvasómnak, hogy amennyiben valaki negatív kommentet merészel írni a blogban olvasható bejegyzéseim bármelyikére, akkor én azt a kommentet hisztérikus dühöngés közepette azonnali hatállyal közzéteszem!

Mikor hazudtál utoljára és mit?

Alig néhány perce, az első pontban.

Szoktál ötleteket meríteni más blogokból, címekből vagy teljesen eredeti vagy, mindig van saját ötleted, hogy miről írj?

Kizárólag saját forrásból írok, de a plágium rémisztő ötlete néhány nappal ezelőtt megfordult a fejemben, mivel hetek óta egyetlen használható ötletem sincsen. A legelső blogbejegyzésem címe ez volt: Miről írjak??????????

Kinek tüntetted fel magad szebbnek, jobbnak, okosabbnak utoljára és miért?

Nem szoktam ilyesmit csinálni, mert szánalmas próbálkozásnak           tűnne és úgysem venné be senki, hogy más vagyok, mint amilyen. Akinek nem felel meg a valóságos lényem, annak Stewie kissé talán erőteljes szavaival üzenem:

    

Blogolvasol is vagy csak Blogírsz?

Természetesen olvasom bloggertársaim írásait, de ez a tevékenység    egyáltalán nem nevezhető stresszmentesnek, mert rendszerint marhára idegesít, hogy mások mennyivel jobbak…

Mikor olvastál ki egy regényt utoljára, és mi volt az? (ebook is ér…)

Szilvási Lajos: Ködlámpa. Kb. egy hónapja. Nem tetszett.

Mi az, amiből kicsit több kellene a mai világba szerinted?

Türelem. Együttérzés. Tolerancia. Tisztesség. Remélem ez nem túl       banális…

És mi az, amiből kevesebb?

Erőteljesen haldokló olvasottsági mutatóim emelése érdekében baromi hálás lennék, ha nem blogolnátok ennyien! Az „Akkor sem lenne több olvasód, bitch!” komment megjelenése esetén a 3. pontban leírt válasz semmisnek tekintendő!

A kérdések, melyekre az általam díjazott szerzőknek kell válaszolni, már amennyiben van hozzá kedvük:

  1. Manapság egyre többen vezetnek blogot. Szerinted miért van szükségünk arra, hogy megosszuk az életünk – esetenként intim – részleteit számunkra teljesen ismeretlen emberekkel?
  2. Véleményed szerint melyik a legjobban sikerült írásod/bejegyzésed?
  3. Ha tehetnéd, a világnak melyik pontján élnél a legszívesebben?
  4. Tételezzük fel, hogy megnyerted a lottón a 2 555 milliót. Mi lenne az első dolog, amit megtennél (már azon túl, hogy visítozva ugrálod körbe a szobát)?
  5. Láttál már olyan filmet, ami szerinted az első kockától egészen az utolsóig tökéletes?
  6. Melyik híres ember helyében lennél szívesen?
  7. Ha tehetnél egy utazást az időben (a saját életed kezdetén túl is), melyik évben szeretnél megérkezni?
  8. Hány barátod van a Facebookon? Közülük hánytól kérhetnél az éjszaka közepén segítséget?
  9. Hamarosan vége a nyárnak. Szerintem ez a tény rémisztő. Neked mi erről a véleményed?
  10. Idegesítenek a kérdéseim?

a. ) mérsékelten

b. ) meglehetősen

c. ) marhára

U.i.: Megvan rá minden esély, hogy Tisztakék  nagyon fog utálni engem ezért a díjért, mert neki ez a második jelölése és így már 20 db kérdésre kell válaszolnia…

Kategória: Csak úgy... | Címke: | 1 hozzászólás

Bonjour, je veux rejoindre la Legion Etrangere!

A Francia Guyanában élő olvasóim tiszteletére…

Csató Kálmán könyvelő pontosan nyolc és fél órája menetel teljes harci felszerelésben az Amazonas esőerdő kellős közepén és a „súlyos tévedés” pontos meghatározásán elmélkedik. Nyilvánvalóan súlyos tévedésnek minősül, ha az ember megpattint 500 000 Ft összegű készpénzt a rendkívül frappáns „Ha mi rakjuk fel, nem dől el!” mottóval büszkélkedő Kőműves Kelemen Ingatlan Kivitelező és Forgalmazó Kft. széfjéből annak érdekében, hogy ezt a summát gyalázatos módon eljátssza az istenverte lóversenyen. A „Szélvész” névre keresztelt nyavalyás gebe a futam során semmilyen formában nem szolgált rá az erőteljes túlzással ráaggatott névre, ezért a rendkívül csalódott fogadók ordítva követelték az állat húsipari célokra történő feldolgozását, valamint a „tuti” tippet szolgáltató zsoké azonnali hatállyal történő földbe döngölését. Súlyos tévedésnek számít továbbá a beszerzési osztályon lődörgő Mancika alantas célból történő becserkészése, még akkor is, ha a hölgy igen figyelemre méltó módon egy kétszemélyes sátor méretű melltartóban tárolja a csodálatos kebleit. Mivel a Mancika leitatása sajnálatos módon sokkal több időt vett igénybe a tervezettnél, az aktus megkezdése előtt hazaérkező Rózsi igen erősen megrongálta a visítozva menekülő hölgy frizuráját. A hálószobában szerte-szét repkedő hajcsomók látványa egyáltalán nem derítette jobb kedvre a Rózsit, ezért a továbbiakban ripityára törte a lakásban fellelhető összes porcelánból készült dísztárgyat, majd igen látványos módon kiszórta az ablakon a Csató teljes ruhatárát és azonnali hatállyal megvonta tőle a lakhatási engedélyt. 1 db erősen ordítozó élettárssal és a sikkasztás ügyében nyomozó gazdasági rendőrséggel a nyomában az enyhén sokkos állapotban lévő könyvelő a Hunyadi téri piac forgatagában keresett menedéket. A másfél kiló irdatlan büdös marhahús származási helyét firtató tömegverekedés közben tévedésből kapott pofon erejétől a Csató Kálmán nemes egyszerűséggel ráborult egy láda kissé még éretlen sárgabarackra. Emberünk egy ideig békésen üldögélt volna nevezett gyümölcsök tetején, ám a zöldséges ordítva követelte, hogy sürgősen fejezze be a kotlást, mert a sárgabarack kiköltése teljességgel esélytelen, valamint felszólította, hogy ha ilyen jellegű baromi perverz tevékenységre vágyik, akkor szíveskedjék két standdal arrébb vinni a seggét a Gizikéhez, aki tojások értékesítésével foglalkozik. A Csató ezen a ponton arra a következtetésre jutott, hogy a tetves élet elviselése érdekében feltétlenül szükséges belöknie egy fél liter cseresznyét. Mikor a piros ruhás nőnek álcázott kaffer bivaly már harmadszor gyalogolt át a lábán a tűsarkú cipőbe bujtatott patáival, a feltünően illuminált állapotban lévő könyvelő befejezte a kocsmapult erőteljes támasztását, hátára vette a batyuba kötözött holmiját és csendesen elballagott a Király utca irányába.

CsatóKálmánHárom nappal később egy gyűrött arcú férfi kopogtatott a Párizs közelében lévő Fort de Nogent kapuján, hogy rémisztően szar kiejtéssel eldadogjon egy francia mondatot, mely így hangzik: Bonjour, je veux rejoindre la Legion Etrangere![1] Arra a kérdésre, hogy a gyengénlátó, enyhén lúdtalpas és erősen kétballábas jelölt hogy a kénköves mennykőbe ment át az alkalmassági vizsgán, még maga a Général de Brigade[2] sem találna magyarázatot. Mivel rejtélyes módon az Interpol sem talált semmi kivetnivalót az előéletében, Sikkasztó Jimmy alias Csató Kálmán a szerződés aljára firkantott aláírással egyértelműen jelezte, hogy öt teljes évre el kíván tűnni a Francia Idegen Légió sötét titkokat rejtegető gyomrában. A harmadik számú súlyos tévedés ezennel tehát elkövettetett. A tizenöt héten át tartó gatyaszaggató kiképzés során kilenc különböző nyelven tanult meg folyékonyan káromkodni, többek közt mandarinul, mely nyelv létezéséről korábbi rendkívül szánalmas élete során egyáltalán nem tudott.

FrenchGuianaA Harmadik Idegen Gyalogsági Ezred objektum védelem céljából a Francia Guyana területén állomásozik, Sikkasztó Jimmy az egyetlen ember a bázison, akinek a számtalan ellógott földrajzóra következtében a leghalványabb fogalma sincs róla, hogy ez a hely a világnak melyik részén található. A zöld pokol, vagyis a dzsungel határtalan boldogsággal szemléli erősen lestrapált emberünk szánalmas lépteit, annak ellenére, hogy az átizzadt zubbonya olyan szagot áraszt, hogy a maráshoz készülődő antipatikus kígyó sürgősen letett emberirtási szándékáról és fejvesztve menekült át a határon, hogy Suriname-ban keressen magának menedéket. A lábatlan hüllő úgy tűnik elég finnyás, viszont a dzsungelben tanyázó 300 millió rendkívül vérszomjas moszkitóból álló hadsereg minden egyes tagja a légiósok gyöngyszeméből vacsorázik. Szolidan göthös testének minősége határozottan tovább romlott az elmúlt hónapokban, mert utolérte a hastífusz, a malária, valamint a sárgaláz; először külön-külön, aztán együtt is. A felettesei feltétel nélkül imádják, tegnap összegereblyéztették vele a dzsungelt, ma homokot sepert a tengerparton; holnap vizet kell hordani Brazíliába, hogy megöntözze a sivatagot. Az esőerdőben ugrándozó majmok egy része folyékonyan beszél franciául, Sikkasztó Jimmy viszont erre is képtelen. Megpróbált barátságot kötni a P. Howard nevet használó magyar pasassal, de az inkább megevett egy fél szappant, majd lefizette az ezredorvost és egészségügyi állapotára hivatkozva sietve elhagyta a Légiót. A nagy kapkodás közben szerencsére az ágyán felejtett egy magyar-angol szótárt, melynek lapozgatása közben emberünk meglepődve fedezte fel, hogy a „desert[3]” és a „dessert[4]” szavak jelentése között milyen brutálisan hatalmas a különbség. Aznap délután a szieszta közben Jimmy egy merész gondolattól vezérelve gyengéden oldalba bökte a nevét méltán kiérdemlő Mighty[5] Joe-t.

– Desert? – kérdezte elhaló hangon.

– Ok dude, let’s desert![6] – felelte Mighty Joe.

Sikkasztó Jimmy alias Csató Kálmán vigyorogva helyezte el erősen meggyötört testét az ágyon és a szemében határozottan megcsillant valami, amit egyesek talán úgy neveznének, hogy remény. Képzeletben már a VI. kerületben sétált karján a Mancikával és az összes Hunyadi téri zsivány megemelte előtte a kalapját, mert pontosan tudták, hogy ezzel az emberrel aztán nem lehet kukoricázni, mert ez bizony megjárta a Francia Idegen Légiót!


[1] Jó napot, be akarok lépni az Idegen Légióba!

[2] Dandár tábornok

[3] Dezertál (megszökik)

[4] Édesség

[5] Hatalmas

[6] Rendben haver, dezertáljunk!

RejtőJenő

P. Howard, alias Rejtő Jenő

 

Kategória: Csak úgy... | Címke: , , | 5 hozzászólás